evél&levél
Ez is fundamentalizmus?
Tisztelt szerkesztõség! Az Evangélikus Élet 2004. december 19–26-i számában találkoztam elõször a fundamentalista szóval. A következõ levél írója a darwini elmélet védelmében írta ezeket a sorokat: „Nem értünk egyet az Evangélikus Élet legutóbbi számában megjelent primitív, fundamentalista szemléletû cikk (Szõkéné Bakay Beatrix az evolúcióról) megjelentetésével. Ezen a szemléleten túl kell lépnünk, tanítványainkat nem szabad megzavarnunk ilyen poros, begyöpösödött, tudománytalan felfogással. Révfülöp, 2004. november 30. Az evangélikus oktatási intézmények vezetõi”
Csodálkoztam, hiszen a 20. század utolsó évtizedeiben annyiszor hallottam a rádióban, olvastam az újságokban, hogy neves, Nyugaton élõ tudósok már elavultnak, túlhaladottnak tartják Darwin evolúcióelméletét, hogy az a nézet alakult ki bennem, hogy õk a modern gondolkodású tudósok, s azok a maradiak, akik még védelmezik a 19. században keletkezett darwini tanokat.
Ez év elején ajánlotta olvasásra az egyik újság a következõ könyvet: Harun Yahya: Az evolúciós csalás – A darwinizmus és ideológiai hátterének tudományos bukása.
A napokban olvastam az egyik napilapban a következõ cikket, Fajok eredete címmel: „Louis Pasteur 1862-ben kísérleti úton bebizonyította, hogy steril közegben soha nem születnek élõlények. A csíramentes környezet, jelentette ki, az is marad. Élõlény csakis élõlények közremûködésével jöhet létre. Ez persze nem ad választ a legnagyobb kérdésre, hogy miként is jött létre maga az élet. Ahogy nem adott választ a három évvel korábban publikált darwini munka, A fajok eredete sem. Önnemzés? Az androgünitás rejtélyes tökélye? Teremtés? (Az elsõ aktus a teremtés volna?) Darwin óta eltelt másfél évszázad, Marsra küldött gépekkel, rádióteleszkópokkal, mélytengeri búvárhajókkal, génkutatással keresgéljük az élet nyomait, kialakulásának lehetõségeit. Van »õsleves« elméletünk, feltételezzük, hogy az ûrbõl »meteoritrakományként« érkezett földünkre az élet, újabban a kéreg alatti, nagy hõn, magas nyomás alatti »teremtõdés« teóriája hódít. Létezik számtalan elképzelésünk, csak válaszunk nincs. Nem tudjuk, honnan jött, s akár jött, akár nem jött, miként jött létre, hogyan alakult ki az élet. (A véletlenrõl most már mindig eszünkbe fog jutni Fred Hoyle brit csillagász példázata az élet spontán kialakulásának esélyeirõl, miszerint az nem kevésbé valószínû, mint hogy egy hurrikán végigsöpörjön egy roncstelepen, s távozva egy mûködõképes Boeing-747-est hagyjon maga után.)”
Tisztelettel:
Dobó Józsefné presbiter (Budapest)