Cantate

Ismerjük meg énekeinket! 9.

Mint ígértük, Paul Gerhardt életrajza után ma énekszövegeit mutatjuk be. Ezek a költemények, amelyek szinte minden élethelyzetre példát adnak, énekeskönyvünk legkedveltebb énekei közé tartoznak – többnyire kortárs kántor-zeneszerzők dallamaival összekapcsolódva. (E. Zs.)

„Légy ma is oltalmazóm, / Én kegyelmes vigyázóm, / Angyalaid mellettem, / Járjanak körülöttem!” (EÉ 97,4)

Míg az elmúlt héten a Paul Gerhardt életét mindvégig jellemző nehéz körülményekről írtam, ma verseire, énekeire szeretném irányítani a figyelmet. Gerhardtnak százharmincnyolc költeménye maradt fenn, melyből huszonegyet énekeskönyvünkben is megtalálunk.

Paul Gerhardt berlini éveiben a Nikolai Kirchében (Miklós-templom) szolgált. Ebben az időben nagyon jó kapcsolat alakult ki közte és két kántora között. Johann Crüger, aki tanulóévei során Pozsonyban is megfordult, már az 1640-es évektől gyűjtötte a megelőző korok gyülekezeti énekeit. Saját dallamokat is szerzett szép számban, és önálló gyűjteményt is megjelentetett 1647-ben Praxis pietatis melica címen. Hetvenhat koráldallama közül számunkra tán a legkedvesebb a Jézus, boldogságom (EÉ 357). Crüger és Gerhardt 1657 és 1663 között dolgozott együtt Berlinben, itt született két hálaadó énekünk: Dicsérjük Istent! (EÉ 52) és Mind adjon hálát Istennek (EÉ 54). Paul Gerhardt nevét talán nem is ismernénk, ha Crüger nem figyelt volna fel lelkésze saját költeményeire, melyeket – a barokk kornak megfelelően – mindig egy-egy konkrét alkalomra, beszélgetésre, istentiszteletre írt.

Crügert halála után Johann Georg Ebeling követte a kántori állásban. Ebeling szintén írt koráldallamokat, s bár önálló énekeskönyvet nem szerkesztett, 1666–67-ben megjelentette Paul Gerhardt áhítatait. Az ő dallamával csendül fel Gerhardt éneke: Ó, én lelkem, mért csüggedsz el? (EÉ 341).

Paul Gerhardt verseit e két jeles munkatársáén kívül több más szerző dallamával énekeljük az egyházi esztendő minden állomásán. Adventben: Jertek, hívek, Jézus elé (EÉ 138); Mint fogadjalak téged (EÉ 141). Karácsonykor: Ím, jászlad mellett térdelek (EÉ 161) – ez J. S. Bach egyetlen dallama énekeskönyvünkben! Böjtben: Ó, Krisztus-fő, sok sebbel (EÉ 200) – H. L. Hasslernek, a kor híres zeneszerzőjének nálunk szintén egyetlen dallamával; A Bárány hordja csendesen (EÉ 370). Pünkösdkor: Ki a legnagyobb öröm vagy (EÉ 237); Szentlélek, öröm Lelke (EÉ 238).

De énekeljük verseit reggel: Ébredj fel, szívem, vigadj (EÉ 97) és este: Már nyugosznak a völgyek (EÉ 113) – H. Isaac dallamával. S biztosan sokunkat vigasztaltak már Paul Gerhardt sorai: „Ha Istenem velem van, / Ki lehet ellenem?” (EÉ 325); vagy nyújtottak útmutatást életünk állomásain: „Hagyd az örök Istenre / Minden te utadat…” (EÉ 342); Légy csendes szívvel, légy békével (EÉ 340).

Paul Gerhardt verseit germanisták kutatták. Százharmincnyolc költeményében ötvenhat versformát használ, melyből tíz új és saját forma. Kedvelt témái közé tartozott az út-utazás-vándorlás, a szavak konkrét és átvitt értelmében egyaránt. Verseiben nagyon gyakran – összesen harmincegyszer – használja a nap szót mint az élet, az öröm, az újrakezdés lehetőségének szimbólumát.

E cikk rövid terjedelme miatt nem lehet felsorolni minden éneket és minden kedves verssort. Érdemes azonban alaposan átlapozni énekeskönyvünket s énekelni, imádkozni Gerhardt sorait, sőt prédikálni róla! Olyan emberről lehet szólni, akinek reménysége soha el nem fogyott.

Végrendeletében fiának hátrahagyott sorai mindannyiunk életét kísérhetik: „Imádkozz szorgalmasan, tanulj valami becsületeset, élj békességben, szolgálj másoknak, maradj meg hitedben és hitvallásodban, így egyszer majd megelégedve és boldogan távozol a világból. Ámen.”

Mindennapjaink állandó hálaadó imádsága lehet: „Hogyne dicsérném az Istent / Zengedező énekkel, / Ki dolgában oly bölcs, oly szent, / És jót tesz mindenekkel! / Ő minden áldások Atyja, / Csupa jóság, szeretet, / Ki engem bölcsen vezet, / És hű szívét hozzám hajtja. / Minden elhagy, elfeled, / Isten vég nélkül szeret.” (EÉ 53,1)

W. Kinczler Zsuzsanna