Evangélikusok

Több mint hat éve annak, hogy egy felekezetközi szervezőcsoport 2000. június 10-én felvonulást hirdetett – Jézusért. A tízezreket megmozgató budapesti demonstráció után egy esztendővel a Margitszigeti Atlétikai Centrumba, rá egy évre a Kisstadionba, 2003 júniusában a Népstadion kertjébe, két évvel ezelőtt pedig a Hősök terére sikerült tömegeket invitálniuk „Ez az a nap!” mottóval. (Ez utóbbi helyszínen Szeverényi János személyében evangélikus lelkész hirdette Isten igéjét.) A hívőket és az Istent még keresőket egyaránt megszólítani kívánó rendezvényekről lapunk hasábjain is mindig örömmel számoltunk be, ám sem tavaly, sem az idei nyáron nem érkezett meghívó hasonló megmozdulásra. Az a hír azonban eljutott szerkesztőségünkbe, hogy a most júliusban lezajlott Calling All Nations (Hívjatok minden népet!) elnevezésű berlini alkalomból „kivette a részét” a magyar Ez az a nap! iroda. Vezetőjétől, László Viktortól ennek apropójából kértünk rövid tájékoztatást – „hogylétük” felől.

– Hogyan kerültek a magyarok Berlinbe?

– Több éve készültünk a nagy napra, amikor Európa több tízezer fiataljával és lélekben fiataljával együtt dicsérhettük az Urat Németország fővárosában. Mintegy féléves szervezőmunka áll a négyszáz fős magyar csoport kiutaztatása mögött. Szoros kapcsolatban álltunk és állunk most is a nap főszervezőjével, az angol Noel Richardsszal és a német házigazdákkal. Noel arra kapott elhívást, hogy a zenén, közös dicsőítésen keresztül próbálja meg az egyházat „mozgásba hozni”, hogy így juthassunk közelebb egymáshoz és Istenhez. E célból szervezte meg 1997-ben az első nagy dicsőítő alkalmat, amelynek a helyszíne a londoni Wembley-stadion volt.

Nekünk nagyon fontos volt, hogy most minél több magyar résztvevő utazzon ki Németországba, hiszen Budapesten évek óta rendezünk a már említett céllal hasonló dicsőítő és imaalkalmakat. Nagy bátorítás volt számunkra az esemény; július 15-én közelebb érezhettük magunkat az Úrhoz, és megerősödhettünk missziós elhívatásunkban.

– Milyen volt a magyar utazók felekezeti megoszlása?

– A buszokon minden egyház és felekezet képviseltette magát a baptistától a reformátusig, a katolikustól a pünkösdistáig, az evangélikustól a metodistáig. Az útra egyébiránt elsősorban olyanok jelentkeztek, akik rendszeresen megfordulnak az Ez az a nap! rendezvényeken.

– Vélhetően elsősorban inkább a fiatalokat vonzotta ez a nagyszabású külhoni nyári rendezvény.

– Ugyan több volt a fiatal, de mivel korhatár természetesen nem volt, így csak a mi buszunkon legalább nyolc-tíz, hatvan év feletti testvér is utazott. Ők sokszor lelkesebben vették az akadályokat – fáradtság, hosszú várakozás, ülve alvás –, mint sok fiatal.

– Honlapjukon az egyik résztvevő a magyarok produkcióját említi. Mire utal ezzel?

– A program felénél járhattunk, amikor Noel Richards a színpadra hívta a magyar csoport képviselőit, azaz Prazsák Laci barátomat és engem, és beszélt a nálunk zajló dicsőítő eseményekről, amelyek Európában is ritkának mondható nagyszámú résztvevővel zajlanak. Ezután magyarul elénekeltük a Nyisd meg a szívem, hogy lássak című éneket, a magyar szektor nagy örömére.

– Gondolom, e rendezvény által Ön is számos élménnyel lett gazdagabb.

– Számomra a legtöbbet az jelentette, hogy egy busznyi határon túli testvért és árvaházban élő fiatalt vihettünk Berlinbe, így ők is elutazhattak egy olyan, számukra távoli városba, ahová különben esélyük sem lenne eljutni. Ezt úgy tudtuk megvalósítani, hogy támogatókat kerestünk és találtunk. Másik nagy élményem az volt, hogy a stadionban a különböző nemzeti hovatartozásunk ellenére egyként dicsőítettük az Urat, a nyelvi nehézségeket egyáltalán nem éreztük. A Szentlélek átvette a vezetést…

– Az elmúlt esztendőben már nem volt Ez az a nap! Mi ennek az oka? Lehetséges, hogy esetleg „kifulladóban” van ez a projekt?

– Tavaly Marosvásárhelyen, a várkertben tartottunk Ez az a nap!-ot nagy sikerrel, erről mind a Hír Tv, mind a Duna Tv beszámolt. A budapestihez hasonlóan itt is az egyházak szoros összefogásával, helyi szervezők aktív bevonásával valósíthattuk meg ezt a tervet. Idén minden erővel a berlini eseményre koncentráltunk, nem szerettünk volna egyszerre két nagy jelentőségű alkalmat szervezni. Ám a projekt természetesen nem ért véget, a honlapunkon – www.ezazanap.hu – mindig lehet tájékozódni arról, hogy épp mire készülünk. Célunk nemcsak egy rendszeres nagy budapesti esemény létrehozása, hanem az is, hogy más városokban, valamint a környező magyarlakta területeken is sor kerüljön rá. Ennek érdekében a közelmúltban Miskolcon, Szegeden, Pécsett és Győrött négy roadshow-t is szerveztünk: a városok főterein hirdettük az evangéliumot, és így az egész települést átjárta a Biblia üzenete.

– Említette, hogy az idén nem lesz Ez az a nap! Mikorra tervezik hát a következőt?

– Jövőre vagy 2008-ban szeretnénk ismét a korábbiakhoz hasonló nagy fővárosi eseményt. Addig is erőt gyűjtünk, és támogatókat várunk a projekt lebonyolításához, amely derekas feladat. Az érdeklődők elektronikus levélben érhetik el irodánkat az info@ezazanap.hu címen. Egyébként pedig terveink között szerepel kisebb méretű évközi dicsőítő alkalmak – mint amilyen például a huszonnégy órás dicsőítés – megszervezése. Reméljük, hogy erre is mihamarabb sor kerül.

G. Zs.