Keresztény szemmel

Kell-e családi istentisztelet?

Mekkora baj, ha a templomban nincsenek gyerekek, hiszen ők jelentik a jövőt! Vagy még nagyobb baj, ha ott vannak, mert akkor hova lesz az úrvacsora és az imádságok emelkedett pillanata a sok mocorgástól, fészkelődéstől? A gyerekbarát, családokat a templomba hívogató családi istentisztelet létjogosultságának kérdéseit járták körül hét budai gyülekezet lelkészei és laikusai Kézdy Péter piliscsabai és Fodor Viktor pesthidegkúti lelkész meghívására Piliscsabán a múlt hét végén. Egymásra figyelve, jó hangulatban ismerkedtünk meg a családi istentisztelet különböző lehetséges formáival.

Van, ahol ez a havi alkalom a főistentisztelet helyét kapja, gyakran éppen azért, mert összesen egy istentisztelet van csak vasárnap, és az havonta a családoké. Hogyan viselik ezt a nem családosok, vagy akik már elszoktak a gyerekzajtól, akik már elfelejtették saját, szülőként megélt örömeiket és küzdelmeiket?

Van, ahol külön időpont a családoké vasárnap délután vagy a két délelőtti istentisztelet között. Ez persze többletfeladatot ró a lelkészre és a kántorra, és – a tapasztalatok szerint – laikusok bevonása nélkül alig valósítható meg. Ez a felállás bár nem teszi próbára a nem családosok tűrőképességét, nem is bátorítja a gyülekezet közösségét a kölcsönös tolerancia gyakorlására, és a rétegesítést is erősíti.

Van, ahol hangsúlyos a liturgia: a sok hangszeres – gitáros vagy taizéi – zene és a gyerekek olvasta szöveg párosul a közvetlen hangú, mesével és tárgyakkal színesített „prédikációval”. Ilyesfajta megoldást kínál az új Liturgikus könyv is: a gyerekek számára érthetően megfogalmazott liturgia a gyülekezet széles körét igyekszik bevonni.

Van, ahol a terep viszont teljesen a gyerekeké: néhány perces kötött imádság és igeolvasás hosszú játékos együttlétet keretez.

Mi a cél? Hogy gyengéden beszoktassuk a gyerekeket a „mi” istentiszteletünkre? Vagy éppen fordítva: a gyerekek kedvéért „mi” találjuk meg az Isten szentségét a zajosabb formában? Egy biztos: a gyerekeket be kell engedni a templomba, és meg kell tudni fogalmazni számukra is az örömhírt. A többi pedig már szeretet és türelem kérdése.

– isz –