Élő víz

„Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10)

Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli s heti igéi ezt az örömhírt zengik: Jézus Krisztus – Isten, ezért ő a feltámadás és az örök élet a mi számunkra. Válaszd az életet! Október első vasárnapja egyben aratási hálaadó ünnep: „Mindenek reád néznek, Uram, hogy megadd eledelüket idejében.” (Zsolt 104,27; LK) A mi mindennapi kenyerünket mind ez idáig megadta Istenünk, ezért istenfélelem és megelégedés töltse be szívünket! Jézus a kapzsiságtól óv a bolond gazdag példázatával: „…mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (olvasd: Lk 12,13–21), hanem az örök Vagyok! Jézus hétszer jelenti ki önmagáról János evangéliumában: Én vagyok! Lázár feltámasztása előtt Mártának mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25–26) Válaszunkat személyesen neki mondjuk el! Pál is erre biztat: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt…” (2Tim 1,8), mert Jézus a Szabadítónk és a Megváltónk! Istenünk kegyelméből maradandó élettel ajándékoz meg bennünket, amely Krisztusban van elrejtve, ezért: „Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem, Istenem!” (Zsolt 42,2; LK) Most azonban – a kegyelem állapotában – ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk, „mert a bűn zsoldja (fizetsége) a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23). Pállal ugyanaz történik, mint Mesterével; a zsidók őt is a pogányok kezébe adják: „…én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Az élet fejedelme arámul szólt Jairus tizenkét éves gyermekéhez: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” (Mk 5,41), s a halál álmából feltámasztotta őt e földi életre. S mert Jézus harmadnapon feltámadott, hittel „várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet” (Niceai hitvallás)! Pál életfilozófiája tömören ez: „…nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21) A názáreti Jézus így mutatkozott be elfogatásakor: „Én vagyok.” (Jn 18,5.8) Az ő nevére minden térd meg fog hajolni. Ha pedig már neked is bemutatkozhatott, leborulhatsz előtte, s megvallhatod, „hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,11)! Az Atya Isten mutatta be a három kiválasztott tanítványnak a megdicsőült Jézust: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” Luther tanítja: „Aki Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja. Mert Krisztusban lakozik az Istenség egész teljessége. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám, s hozzájuthatnék.” A hegyen tanítványai „senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül” (Mk 9,7.8). Nekünk sem kell más Úr, csak „egyedül Krisztus”! Hittel kérhetem tőle ma is: „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be…” (EÉ 387,1)

Garai András