EvÉlet - Lelki segély

„Sokat gyötrődöm az álmaim miatt. Nemcsak azért, mert rémisztőek, hanem azért is, mert mindig úgy tudtam, hogy az álomfejtés babonás dolog. Biztos vagyok benne, hogy a Krúdy-féle álmoskönyvre keresztény ember nem építhet, amikor magyarázatot keres álmaira. Ugyanakkor mégsem lehet véletlen, hogy álmodunk. Bizonyára fontos a szerepe a személyiségfejlődésünkben. Ezért szeretném tudni, hogy mit üzennek az álmaim. Kérem, írja meg, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznom, vagy próbáljam meg inkább elfelejteni az álmaimat!”

Kedves Emese! Köszönöm szépen izgalmas témájú levelét és azt is, hogy megosztotta velem kételyeit! Biztos vagyok abban, hogy több kedves olvasóm húzza fel most érdeklődve szemöldökét kérdése láttán, és várja izgatottan a választ, hiszen mindnyájan álmodunk! Akár emlékszünk rájuk, akár hamar elfelejtjük őket, akár évek óta a fejünkben mozgolódnak, akár nem tulajdonítunk nekik semmi jelentőséget – mégis titokzatos dolog ez az álomkérdés…

Az bizonyos, hogy az álom a lélek, a psziché tudattalan mélységeiből fakad fel. Feladata elsősorban az, hogy fenntartsa a psziché egyensúlyát. Az álom jelbeszéd. Nem fogalmaz tudományos vagy racionális mondatokban, és logikája is eltér attól, amit tudatosan használni szoktunk. Jellemző rá, hogy a szimbólumok és példázatok képnyelvét használja. Általában az álmodó belső helyzetéről, lelkivilágáról tájékoztat. Közvetít a tudatos énem és lényem tudattalanja között. Lereagálja a személyiségünket érő hatásokat. De olykor az álmokon keresztül saját lényén túli üzeneteket is kaphat az ember, méghozzá a mindenség Urától!

„Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.” (Jób 33,14–16) Emese nem ír részletesen arról, hogy milyenek azok a rémisztő álmok, amelyek miatt sokat gyötrődik, de a következőképpen folytatódó igeversek segíthetnek a megértésükben: „Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.” (17–19)

Ezért semmiképpen sem biztatnám arra, hogy felejtse el az álmait, és ne foglalkozzon velük! Hiszen Önnek mint Biblia-forgató embernek nem is kell magyaráznom, hogy a Szentírásban milyen jelentős helyet foglalnak el az álmok és a látomások, amelyek gyakorta éjjel lepték meg a Szentírás embereit. Gondolnunk kell itt Józsefre (1Móz 40) és Dánielre (Dán 1,17); ők mindig Istentől kérték és kapták meg az álmok magyarázatát. De említhetem Ábrahámot (1Móz 15,12), Jákóbot (1Móz 28,12–16) vagy Salamont is (1Kir 3,5). Vagy az Újszövetségből Józsefet (Mt 1,20), Pilátus feleségét (Mt 27,19) és Pált (ApCsel 16,9), akiknek nagyon komoly jelentőségű, a jövőjükre és a környezetükben élők jövőjére is kiható álmaik voltak.

Összefoglalóan pedig megállapíthatjuk, hogy mind az Ó-, mind az Újszövetség bizonysága szerint Isten felhasználta az álmot vagy az álomban kapott látomásokat arra, hogy üzenjen a kiválasztottaknak. Az is bizonyos, hogy akik erre az üzenetre alapozva mertek cselekedni, mindig helyesen cselekedtek. Nyilvánvaló, hogy Isten Jézus Krisztusban adta számunkra a legmagasabb rendű kijelentést, illetve az is, hogy új kijelentések nincsenek. De tartsuk fenn a jogot Isten számára, hogy a mai posztmodern ember számára is vannak, lehetnek üzenetei az álom jelbeszédén keresztül! Nem kellene ettől ennyire félnünk! Vagy netán az a baj, hogy könnyebb megszokott vallásosságunk kerékvágásában helyben járnunk, mert attól minden maradhat a régiben?!

Ne felejtsük, hogy a legmodernebb pszichiátriai szakkönyvek úgy beszélnek az álomról és az álomfejtésről, mint a lélek megismeréséhez leginkább célravezető útról. Természetesen én is óva intem attól, hogy a babonák világának okkult területére tévedjen. Helyeslem, hogy álomfejtési kísérletében nem támaszkodik a Krúdy-féle Álmoskönyv magyarázataira. Javaslom, kérje a mindenható Istent, hogy fejtse meg álmai titkát – akár személyesen Önnek, akár egy tapasztalt és hivatásos keresztény lélekbúvár segítségével.

Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy Emesének visszatérő álmai vannak. Most nem idézett soraiban beszámol arról, hogy ezek kivégzéssel, halállal függnek össze. Eszembe jut a közmondás: „Az ismétlés a tudás anyja.” Úgy gondolom, hogy Isten nyomatékosan figyelmezteti valamire. Érdemes végiggondolnia, hogy nem halt-e meg, nem záródott-e le életében az elmúlt időszakban valami! Egy kapcsolat, egy reménytelinek látszó terv. Nem hagyta-e el az életkedve? Nincs-e veszélyben? Nincs-e elrendezetlen ügye? Esetleg nem ítéli-e el önmagát nagyon valamely tettéért?

Emese, kérje az Úr útmutatását és védelmét! „…szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, míg nem találok helyet az Úrnak…” (Zsolt 132,4–5) Igével és imádsággal az ajkán aludjon el, ne tévézéssel és nassolással. Isten bocsát békés álmot szemére, és kínál felüdítő pihenést testének. Próbálja ki! Imatámogatásra számíthat!

Szőkéné Bakay Beatrix