e-világ

Időszaki kiállítások a mezőgazdasági múzeumban

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából szeptember 12-én konferenciával egybekötött időszaki kiállítás nyílt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1956 és a magyar agrártársadalom címmel. A látnivalókról az egyik rendezőt, Farkas Gyöngyit kérdeztem.

– A kiállítás célkitűzése, hogy bemutassa azokat a Rákosi-korszakban kialakult agrárproblémákat, amelyek megoldását a magyar társadalom az 1956-os forradalomtól várta. Mely fő témák köré rendeződik az anyag?

– Olyan, az 1950-es években a paraszti társadalmat érintő kérdéseket mutat be, mint a kötelező beszolgáltatás, a kollektivizálás, a gazdálkodói szabadság korlátozása, a nagygazdák – „kulákok” – diszkriminációja vagy a tagosítások. A nagyarányú állami elvonás és a parasztellenes politika következtében a gazdák már az ötvenes évek elején tömegesen hagyták el a mezőgazdaságot, és nagy területek kerültek ki a művelés alól. A problémákat előidéző gazdaság- és társadalompolitika megváltoztatására először 1953–54-ben történt kísérlet. 1955-ben azonban – Nagy Imrének a hatalomból való kiszorulásával – újra visszatért a korábbi politika. 1956 őszén így a Rákosi-rendszer „szocializmust építő” politikájával elégedetlen társadalmi rétegek által megfogalmazott követelések között számos olyan volt, amely a korábbi évek mezőgazdaság- és parasztellenes politikáját bírálta, és megváltoztatására szólított fel.

– Mit tudott tenni a Nagy Imre-kormány 1956 októberében?

– Éppen csak hozzákezdhetett a sérelmek orvoslásához: eltörölte a gazdálkodókra nehezedő legsúlyosabb terhet, a kötelező beszolgáltatást. A falvakban a szövetkezés önkéntességére hivatkozva, központi utasítások nélkül is megindult az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezetek bomlása. A szövetkezetből való kilépésnek, illetve a szövetkezetek felszámolásának a szabályozására több településen az újonnan létrejött helyi forradalmi szervek tettek kísérletet.

A forradalom fegyveres leverése pedig nem jelentette a korábbi agrárpolitika változatlan visszatérését. A társadalmi támogatást nélkülöző Kádár-kormány a paraszti követelések részleges teljesítésével próbálta konszolidálni hatalmát vidéken, szűkíteni a vele szemben állók körét. A kötelező beszolgáltatási rendszert nem állította vissza, és – taktikai okokból, valamint politikai-adminisztratív erő hiányában – a felbomlóban lévő termelőszövetkezetek erőszakos együtt tartására sem törekedett, sőt a gazdálkodási mód szabad megválasztására tett ígéretet. Korlátozottan lehetővé tette a szabad földforgalmat, megszüntette a vetéskényszert, és vissza lehetett igényelni azokat a földeket, amelyeket tulajdonosaik korábban felajánlottak az államnak. Az úgynevezett mezőgazdaság-fejlesztési járulék eltörlése a paraszti társadalom felső rétege elleni politika végét ígérte.

Mindezek a változások – a növekvő adóterhek és a kinyíló agrárolló ellenére is – sokak számára újra vonzóvá tették az egyéni gazdálkodást, és a korábbi években a mezőgazdaságot elhagyók tömegei – százötven-kétszázezer fő – kezdtek el ismét önállóan gazdálkodni. Úgy tűnt, hogy a bukás ellenére a társadalom egy széles rétege, a parasztság mégis haszonélvezője lehet a forradalomnak: a hatalom komolyan számol az önkéntes szövetkezeti társulások mellett a paraszti kisüzemek tartós jelenlétével. Ezeket az illúziókat az 1958 végén újrainduló kollektivizálási kampány oszlatta szét, amely – a szocialista tömb elvárásaihoz igazodva – 1961-re teljes egészében kollektivizálta a magyar mezőgazdaságot.

– Milyen forrásokból állt össze a gyűjtemény? Milyen dokumentumok tekinthetők meg?

– Korabeli fotók, nyomtatványok, röplapok, plakátok segítségével kívánjuk bemutatni az 1948–49-től 1961-ig terjedő időszakot. A Rákosi-korszakban készült fotók nagy része propagandacélból készült. Hasonló funkciója volt a Ludas Matyiban – szatirikus hetilap – megjelenő karikatúráknak, amelyekből több szintén látható a kiállításon. Találkozhat még a látogató többek között a beszolgáltatás teljesítését igazoló vételi jeggyel, élelmiszerjeggyel, sertésvágási engedéllyel, téeszt, vagyis termelőszövetkezetet népszerűsítő brosúrákkal, belépési nyilatkozattal, téesz számára kiadott működési engedéllyel, a micsurini biológia alapjait fejtegető tankönyvvel, Rákosi hatvanadik születésnapjára küldött díszes hordókkal, valamint a forradalmi követeléseket deklaráló röplapokkal.

– Az idősebb és a középkorosztály nagy részének az emlékezetében talán még sok minden él mindebből. De mivel hívogatná a múzeumba az iskolásokat?

– Egy igen mozgalmas, eseményekkel teli korszakot ölel fel a kiállítás, melynek bemutatását igyekeztünk minél élményszerűbbé tenni, hogy a fiatalok is bepillantást nyerhessenek abba az – eddig talán csak hallomásból ismert – korba, amikor szüleik, illetve nagyszüleik voltak fiatalok.

JCsCs