Kultúrkörök

„De hiszen már voltál ott!” – bizonygatta a nagyapám, amikor tavaly télen azzal a kijelentéssel „botránkoztattam meg”, hogy én még soha nem jártam a budapest-fasori evangélikus templomban. Szó szót követett, s kiderült, neki van igaza. Mentségemre legyen mondva: alig néhány hónapos csecsemőként jártam ott…

Pedig ha valaki egyszer belép az épületbe, többé nem felejti el az élményt! A puritán(abb) templombelsőhöz szokott látogatót – legalábbis ha protestáns az illető… – elsőre talán meghökkenti az a „színorgia”, amely odabent fogadja. A következő pillanatban aztán rabul ejti a gazdagon díszített falak, a színes üvegablakok, a mészkőből faragott oltár és szószék lenyűgöző látványa. Ha pedig az orgonaszót is meghallja…

Kétség sem férhet hozzá, hogy a templom készítői mesterit alkottak. Pecz Samu, Róth Miksa, Benczúr Gyula és Angster József – hogy csak a legismertebbek nevét említsük – igazán kitettek magukért. (Talán ők is úgy gondolkodtak, mint később Peskó Zoltán orgonaművész, aki szerint „Istennek mindig a legszebbet kell adni”.)

De hogyan készülhetett el a hazai evangélikus templomoknak ez a különleges darabja? A részleteket a gyülekezet presbitériuma által idén tavasszal kiadott, Uram, a Te szemeid e házra nézzenek – 100 éves a budapest-fasori evangélikus templom című kötet tartalmazza.

A kötetet Gáncs Péternek, a Déli Egyházkerület püspökének beköszöntő sorai nyitják. Szirmai Zoltán, a gyülekezet nyugalmazott lelkésze Salamon király imádságát választva írása címéül – „Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal…” (1Kir 8,29) – röviden áttekinti a templom elmúlt száz évét. A következő fejezetekben a kemény fedeles, színes képekkel és korabeli dokumentumokkal (tervrajzokkal, levelekkel) illusztrált, közel százoldalas könyv sorra veszi a templom építésének valamennyi momentumát, és aprólékosan bemutatja a „templomtartozékokat”, megismertetve az olvasót az oltár, a szószék, az orgona, a harang, a torony – és így tovább – megannyi apró titkával.

Az egyik fejezet – talán Csapó Sarolta évfordulóra írt versének a szellemében („Áll a templom – százévesen is ifjan, / Mert a templomoknak magas koruk van. / Magas a koruk, de csak addig élnek – / Amíg hívei helyt adnak létének” (Százéves a fasori templom, részlet) – a gyülekezet „hétköznapjait”, így például a gyermek- és ifjúsági munkát, az énekkart és a vasárnapi kávé „intézményét” mutatja be.

A kötetben az ez évi megjelenésnek köszönhetően a templom felszentelésének (1905. október 8.) a századik évfordulója alkalmából tartott, egy évvel ezelőtti ünnepi és hálaadó istentiszteletekről is található felvétel. A kiadvány végén a templom történetével kapcsolatos tényeket, adatokat – például a benne található emléktáblák feliratait vagy a gyülekezetre vonatkozó népmozgalmi adatokat – talál az olvasó.

Bár a templom most vasárnap már a százegyedik születésnapját ünnepli, a kötet ma is aktuális.

– vitális –