Élő víz
Heti útravaló
Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1Jn 5,4)
Szentháromság ünnepe után a 17. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az élő hit győzelmét hirdetik. János apostol azokról a Szentlélek által újjászületett hívőkről ír, akik vallják, hogy Jézus az Isten Fia. Az ő e világ felett aratott győzelmük megtérésükkor kezdődött el, és a folyamatos, napról napra aratott győzelmekben teljesedik ki keresztény életük során. De mi is a hit? „Isten iránti gyermeki bizalom, feltétlen engedelmesség s elszánt ragaszkodás ígéreteihez.” S mit jelent ez a gyakorlatban? „Azért ha a világot le nem győzöd, hanem engeded, hogy a világ győzzön le téged, hiába dicsekszel a hittel és Krisztussal, mert tulajdon cselekedeteid tesznek tanúságot ellened, hogy nem vagy Isten gyermeke!” (Luther) A hit próbáját láthatjuk a kánaáni asszony történetében, aki Jézust Úrnak vallotta. Hitét Jézus így minősítette: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Mt 15, 28) Nincs különbség az emberek között, mert a hit hallásból van, s az Úr Jézus bőkezű mindenkihez: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” (Róm 10,13.11) A testvéri szeretetnek is ő a forrása. Dávid így énekel erről: „Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek: mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életben.” (Zsolt 133,1.3; LK) A tizenkét éve vérfolyásos asszony hite a Jézusról hallottakból született, és őelőtte ért célba. Mint a pogány asszony, ő is leborult előtte; ekkor ezt hallotta: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.” (Mk 5,34) A keresztények hitét érhetik az Istentől származó szent megpróbáltatások („…hitetek próbája állhatatosságot eredményez”) és maguktól származó szentségtelen kísértések, mert Isten nem „kísért senkit a gonosszal”. Aki „kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jak 1,3.13.12). Jézus csak a pogány katona hitén és Izrael hitetlenségén (lásd Mk 6,6) csodálkozott. A százados tudatában volt önmaga méltatlanságának, de Jézus szava hatalmának is. Az Úr Jézus így szólt: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.” S a haldokló szolgájáért közbenjáró, Jézust Úrnak valló kapernaumi hite győzött: „…a szolgát egészségesen találták.” (Lk 7,9–10) Az Úr Jézusba vetett hitük győzelme volt az apostolok csodás szabadulása is; börtönbe kerültek, és verést szenvedtek, de azután sem „hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust” (ApCsel 5,42). A világot s benne a bűnt, a halált és az ördög hatalmát legyőző győzelmi kiáltás a kereszten hangzott el: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30) Jézus – fejét lehajtva – átadta lelkét mennyei Atyjának. Amíg hitünk szemével egyedül az Úr Jézusra figyelünk, addig nem süllyedünk el. A kísértés, a támadás viharszelében is megtart Mesterünk minden kicsinyhitűségünk ellenére, ha leborulunk előtte, és megvalljuk hitünk titkát: „Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,33) „Enyém vagy, el nem eresztlek, / Hitemmel, lelkemmel, Jézus, átölellek.” (EÉ 341,5)
Garai András