Egyházunk egy-két hete

„Nem maradok el tőled, nem hagylak el”

„Milyen bűncselekményt követett el?” – kérdezte a foglár egykor egy rabtól a váci büntetés-végrehajtási intézetben. „Fegyveres rablást” – hangzott a felelet. „Akkor nem szerette Jézust?” – faggatózott tovább a börtönőr. A kérdezett fél így válaszolt: „Főtörzsőrmester úr, maga szerette a feleségét, mielőtt megismerte?” Az október 7-én a Deák téri evangélikus templomban elhangzott valós történet emlékeztetett arra, milyen fontos, hogy a rácsok mögött, illetve rajtuk kívül is minél többen halljanak a Jézus Krisztusba vetett hit szerepéről és fontosságáról, a neki átadott új élet lehetőségéről. A tizenharmadik alkalommal megrendezett, egész napos országos evangélizáció – a hagyományokhoz híven – most is ezt a célt szolgálta.

Az evangélizációkról a legtöbben azt tartják, hogy elsődleges feladatuk a még nem hívők megszólításában rejlik. De nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az egyházakban is akadnak olyanok, akik csupán hagyománytiszteletből látogatják az istentiszteleteket, és olyanok is, akik egykor ugyan Isten kezébe helyezték az életüket, mára azonban már elerőtlenedett a hitük. Ami igen fontos: igéjén keresztül az Úr folyamatosan hívja és szólítja mindazokat – bármely előbb említett kategóriába tartozzanak is –, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Hogy sokan vannak ilyenek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tíz órai kezdésre megtelt a (fő)városközpont evangélikus temploma.

A gyülekezetnek az ország minden területéről érkezett idősebb és fiatalabb tagjait elsőként Szeverényi János országos missziói lelkész, majd egyházunk megválasztott országos felügyelője, Prőhle Gergely köszöntötte. A beiktatása előtt álló tisztségviselő megköszönte, hogy a bevezető imádságban külön is az Úr elé vitték szolgálatát. Mint mondotta, sokszor meg kell küzdenie azért, hogy ráleljen az Isten felé forduló ima és a mindennapi teendők ellátása, az emberi cselekedetek közötti megfelelő egyensúlyra. Hangot adott azon reményének, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház olyan szervezet, ahol megvalósul ez az egyensúly.

A nap folyamán három igehirdetés hangzott el. Elsőként – a rendezvény igei mottója, „Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józs 1,5) alapján – Endreffy Géza lelkész prédikált. Egy ember különböző iratok, például a személyi igazolványa vagy épp keresztelési emléklapja segítségével határozhatja meg magát – mondotta az igehirdető –, illetve ha hívő, akkor azáltal, hogy tudja: Istenhez tartozik. Józsué tudta, hogy nem a maga feje után megy, hanem az Atya akaratát teljesíti. A mi feladatunk is a követés: bűneink megvallása, a kereszt előtti leborulás, Jézus és embertársaink szolgálata.

A teológusokból álló, Csorba István vezette csapat – amelynek segítségével a résztvevők gyorsan elsajátíthatták a karnagy ezen alkalomra szerzett dalait – szereplése után Széll Bulcsú lelkész lépett a szószékre. A kispesti gyülekezet lelkipásztora Józs 1,6–9 alapján hirdette Isten igéjét. Nem egyes személyes problémáink megoldása a legégetőbb kérdés, hanem az, hogy az életünk Isten kezében van-e, vagy sem; hogy egykor majd bejutunk-e Isten országába, vagy sem. Ha rábízzuk magunkat, vele és általa meg tudunk küzdeni a nehézségekkel, mert ő megsegít és megerősít bennünket – hangsúlyozta.

A harmadik igeszolgálat a csoportos beszélgetések, az ebédszünet, valamint a Váci Fegyház és Börtön egykori lakóinak bizonyságtétele után hangzott el.

A Csuka Tamásné református börtönlelkész vezetésével érkezett valamikori rabok egyszerű, őszinte szavakkal vallották meg hitüket a gyülekezet előtt.

A nap utolsó szószéki beszédét Csuka Tamásné tartotta, aki egyebek mellett arról szólt, hogy az egyedül üdvözítő hit az, ha bennem van az Isten, vele és általa élem az életemet.

Ugyancsak az Isten iránti engedelmességre buzdított az igehirdetést követő úrvacsoravétel után, az élményekben gazdag nap végén Ittzés János elnök-püspök, majd áldással és útra bocsátó szavakkal búcsúzott a gyülekezet tagjaitól.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség