Egyházunk egy-két hete

„Nem maradok el tõled, nem hagylak el”

„Milyen bûncselekményt követett el?” – kérdezte a foglár egykor egy rabtól a váci büntetés-végrehajtási intézetben. „Fegyveres rablást” – hangzott a felelet. „Akkor nem szerette Jézust?” – faggatózott tovább a börtönõr. A kérdezett fél így válaszolt: „Fõtörzsõrmester úr, maga szerette a feleségét, mielõtt megismerte?” Az október 7-én a Deák téri evangélikus templomban elhangzott valós történet emlékeztetett arra, milyen fontos, hogy a rácsok mögött, illetve rajtuk kívül is minél többen halljanak a Jézus Krisztusba vetett hit szerepérõl és fontosságáról, a neki átadott új élet lehetõségérõl. A tizenharmadik alkalommal megrendezett, egész napos országos evangélizáció – a hagyományokhoz híven – most is ezt a célt szolgálta.

Az evangélizációkról a legtöbben azt tartják, hogy elsõdleges feladatuk a még nem hívõk megszólításában rejlik. De nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az egyházakban is akadnak olyanok, akik csupán hagyománytiszteletbõl látogatják az istentiszteleteket, és olyanok is, akik egykor ugyan Isten kezébe helyezték az életüket, mára azonban már elerõtlenedett a hitük. Ami igen fontos: igéjén keresztül az Úr folyamatosan hívja és szólítja mindazokat – bármely elõbb említett kategóriába tartozzanak is –, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Hogy sokan vannak ilyenek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tíz órai kezdésre megtelt a (fõ)városközpont evangélikus temploma.

A gyülekezetnek az ország minden területérõl érkezett idõsebb és fiatalabb tagjait elsõként Szeverényi János országos missziói lelkész, majd egyházunk megválasztott országos felügyelõje, Prõhle Gergely köszöntötte. A beiktatása elõtt álló tisztségviselõ megköszönte, hogy a bevezetõ imádságban külön is az Úr elé vitték szolgálatát. Mint mondotta, sokszor meg kell küzdenie azért, hogy ráleljen az Isten felé forduló ima és a mindennapi teendõk ellátása, az emberi cselekedetek közötti megfelelõ egyensúlyra. Hangot adott azon reményének, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház olyan szervezet, ahol megvalósul ez az egyensúly.

A nap folyamán három igehirdetés hangzott el. Elsõként – a rendezvény igei mottója, „Nem maradok el tõled, nem hagylak el” (Józs 1,5) alapján – Endreffy Géza lelkész prédikált. Egy ember különbözõ iratok, például a személyi igazolványa vagy épp keresztelési emléklapja segítségével határozhatja meg magát – mondotta az igehirdetõ –, illetve ha hívõ, akkor azáltal, hogy tudja: Istenhez tartozik. Józsué tudta, hogy nem a maga feje után megy, hanem az Atya akaratát teljesíti. A mi feladatunk is a követés: bûneink megvallása, a kereszt elõtti leborulás, Jézus és embertársaink szolgálata.

A teológusokból álló, Csorba István vezette csapat – amelynek segítségével a résztvevõk gyorsan elsajátíthatták a karnagy ezen alkalomra szerzett dalait – szereplése után Széll Bulcsú lelkész lépett a szószékre. A kispesti gyülekezet lelkipásztora Józs 1,6–9 alapján hirdette Isten igéjét. Nem egyes személyes problémáink megoldása a legégetõbb kérdés, hanem az, hogy az életünk Isten kezében van-e, vagy sem; hogy egykor majd bejutunk-e Isten országába, vagy sem. Ha rábízzuk magunkat, vele és általa meg tudunk küzdeni a nehézségekkel, mert õ megsegít és megerõsít bennünket – hangsúlyozta.

A harmadik igeszolgálat a csoportos beszélgetések, az ebédszünet, valamint a Váci Fegyház és Börtön egykori lakóinak bizonyságtétele után hangzott el.

A Csuka Tamásné református börtönlelkész vezetésével érkezett valamikori rabok egyszerû, õszinte szavakkal vallották meg hitüket a gyülekezet elõtt.

A nap utolsó szószéki beszédét Csuka Tamásné tartotta, aki egyebek mellett arról szólt, hogy az egyedül üdvözítõ hit az, ha bennem van az Isten, vele és általa élem az életemet.

Ugyancsak az Isten iránti engedelmességre buzdított az igehirdetést követõ úrvacsoravétel után, az élményekben gazdag nap végén Ittzés János elnök-püspök, majd áldással és útra bocsátó szavakkal búcsúzott a gyülekezet tagjaitól.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség