Napról napra

Ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. 2Móz 19,5 (Róm 11,29; Mk 12,28–34; Róm 14,17–19; Zsolt 54) Ez korábban a választott népnek szóló ígéret volt, de Krisztus óta minden népnek, embernek lehetősége van arra a zsidókkal együtt, hogy az élő, egy igaz Isten tulajdonává legyen. Kié vagy, hová tartozol, ki vagy mi irányítja életedet? Bárcsak el tudnád mondani: én az Úré vagyok, és senki ki nem ragadhat az ő kezéből!

Ne állj a rosszat akaró többség mellé! 2Móz 23,2 (Mt 7,14; 1Thessz 4,9–12; Eszt 6,1–13) Az agyondicsőített demokrácia korában talán többek nemtetszését váltja ki ez a felszólítás. Pedig nem mindig a többségnek van igaza, főleg ha a népet még manipulálják is üzleti, politikai célból. Magyarországon a többség akaratából (megválasztott parlamenti képviselők döntése alapján) például naponta százötven magzatot gyilkolnak meg fehér köpenyes orvosok. A többség meg akarta ölni vagy meg is ölte a prófétákat, Jézust, az első keresztényeket és a maiakat is. Soha a történelemben annyi keresztényt nem üldöztek a világban, mint napjainkban. Gondolkodjunk ezen mélyen el, és döntsünk mindenben az Úr igéje szerint!

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! Ézs 41,13 (1Pt 5,6; 1Tim 1,1–8/9–11/; Eszt 6,14–7,10) A kérdés csupáncsak az, hogy hol a kezed. Engeded, hogy fogja az Úr, és így vezessen? Tedd kezedet az ő megsebzett kezébe! …tenyerembe véstelek be… (Ézs 49,16) A rabszolga tenyerébe vésték egyes helyeken a gazda nevét. A megváltó Jézus a te nevedet véste az ő tenyerébe. Fogadd el a váltságot, és térj meg! A megváltottak egyik nagy ajándéka, hogy maga az Úr veszi ki szívükből a félelmet.

Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr. Jer 1,8 (ApCsel 27,24–25a; Énekek 8,4–7; Eszt 8,1–17) Aki az Úré, azt a világ nem fogja szeretni. Jézus ezt előre jelezte. Isten gyermekei esendőségük ellenére is képviselik az egy utat, igazságot, életet. A megtérni nem akaró emberek azért gyűlölik az Úr tanítványait, mert emlékeztetik őket bűnös életükre. Nehéz ez a harc, de miénk az ígéret: Ne félj tőlük, mert én veled leszek! Veled leszek a gyűlölködők érdekében is, mert nekik is Istenre és az ő országára van szükségük.

Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül – így szól az Úr. Jer 2,29 (1Jn 1,8; ApCsel 6,1–7; Eszt 9,1–19) Az engedetlen embert, egyházat, világot Isten kiszolgáltatja saját bűnének, annak következményeinek. A hűtlen ember persze perel, sír, hisztizik, öklét rázza. Ne növeljük hűtlenségünk súlyát azzal, hogy megkeményedünk, és nem akarjuk elismerni, hogy mi hagytuk el az Urat, mi voltunk engedetlenek! Az Úr gyűlöli az engedetlenséget, mert tudja, mennyi fájdalmat okoz vele az ember magának, környezetének.

Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén. 1Móz 41,52a (2Kor 4,10; Lk 23,32–34; Eszt 9,20–28) Milyen különös, fenséges titok ez! Az Úr megáldhat minket a szenvedésekben? Ne a körülményekre tekints elsősorban, hanem a bajban, nyomorúságban térj meg, add át a szívedet teljesen az Úrnak, és tapasztalni fogod az áldást. Ez a kenyérré válás folyamata: a búzaszem elhal, sok termést hoz, azt kiszárítják, megőrlik, dagasztják, meggyúrják és kelesztik, majd kisütik. Ilyen kenyér legyél Isten és az emberek asztalán!

Én vagyok az Úr, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr, cselekszem mindezt. Ézs 45,6–7 (Jel 11,17; Mt 5,17–24; Eszt 9,29–10,3) Számolsz-e ezzel az Úrral? Tudod-e, hogy ő nem a templomokban meglátogatandó nyugdíjas kaporszakállú, akit időnkét elő lehet csalogatni a homályból? Ő az Úr! Mindenek felett, szuverén, teremtő Isten. Ő az Úr a sötétségen és a bajon is. Valóban ő az egyetlen Úr a te szívedben? Nem jött el a nagytakarítás ideje?

Szeverényi János