Egyházunk egy-két hete

Közösen elfogadott nyilatkozatban emeltek szót az egyházi iskolák életét is megnehezítő kormányzati intézkedések ellen az evangélikus intézmények pedagógusai. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya által október 13-án a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tartott szakmai nap mindazonáltal nem csupán a közösségformálást, a szakmai problémák megbeszélését, valamint a tapasztalatcserét szolgálta sikerrel, de – az elmúlt évekhez hasonlóan – idén is lehetővé tette a spirituális elmélyülést.

Az evangélikus iskolák és óvodák munkatársai – Kézdy Editnek, a vendéglátó intézmény igazgatónőjének köszöntő szavai után – figyelmüket magától értetődően fordították elsőként Isten igéje felé. Az áhítatot Jn 8,36 alapján D. Szebik Imre püspök tartotta. A nyugalmazott egyházi vezető igei elmélkedésében a szabadság fogalmát 1848, 1956 és 1989 történelmi példáin keresztül világította meg, áttekintésében utalva arra, hogy hazánkban „a működő szocializmus nem létezett, a létező szocializmus pedig nem működött”.

Jézus azonban nem a külső szabadságról beszélt tanítványainak, hanem a vele való kapcsolat által kiteljesedő belső szabadságról. A mi feladatunk is az, hogy ennek elérésére törekedjünk – hangsúlyozta az igehirdető.

Ugyancsak a belső szabadság lényeges elemeit, a szeretet és a tisztelet fontosságát emelte ki Mihályi Zoltánné, az oktatási osztály vezetője. A pedagógustársadalom előtt álló nehéz időszak kezdetén – mondotta – elkerülhetetlen az összefogás. Kiemelte továbbá a szakmai továbblépésnek, a hatékonyság növelésének, a pedagógiai egység megteremtésének és a mérés-értékelés egységes kialakításának szükségességét. Ez utóbbinak egy törvénymódosítás következtében az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) is még nagyobb figyelmet szentel a jövőben, hiszen a rossz mérési eredmények újabb elvárásokat, feladatokat jelentenek a tanárok, vezetők, fenntartók számára. Mihályi Zoltánné megemlítette azt is, hogy az augusztus 31-én életbe lépett 138-as végrehajtási rendelet rendkívül hátrányosan érinti a pedagógusokat.

Erőt adó szavakkal bátorította kollégáit Jókai Anna, aki másfél évtizeden át maga is pedagógusként dolgozott. A jézusi igazság – hangsúlyozta A tanár felelőssége 2006-ban egy keresztény iskolában című előadásában – mindig, öröm és nehézség közepette is megmutatja, mit kell tennünk. Előadásában a Kossuth-díjas író arról is beszélt, hogy a magyar pedagógusok helyzete ma különösen akkor nagyon nehéz, ha belső meggyőződés nélkül kell szembenézniük az előttük álló problémákkal. A „világnézet nélküli ember – üres ember”, ám a jó pedagógusnak van miből adnia. Ő – Karácsony Sándor szavaival élve – lelke kincsestárából kínálja meg a gyermekeket. „Isten ügyét kell szem előtt tartanunk, irgalommal és méltósággal” – helyezte hallgatói szívére Jókai Anna.

Miután előadása végeztével az írónő felolvasta Krónikásének 1956–2006 című művét, a szakmai összejövetel az ebédszünet után különböző, a tanártársadalmat érintő oktatási kérdések szekcióülések keretében lebonyolított megbeszélésével folytatódott.

A tartalmas nap végén a résztvevőktől Mihályi Zoltánné és Kézdy Edit búcsúzott, majd Győri Tamás fasori iskolalelkész imádsággal bocsátotta útra az ország minden tájáról érkezett több mint kétszáz pedagógust.

G. Zs.

Regionális hozzárendelés: Nevelési és Oktatási Osztály