Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 43 - Kolozsvári galérianyitó

Kultúrkörök

Kolozsvári galérianyitó

Reményik Galéria és gyülekezeti terem – ez a neve annak a pincehelyiségnek, amelyet a kolozsvári evangélikus püspökség újított fel és alakított át, hogy egy tágas, a régi idők hangulatát idéző, de a legkorszerűbb feltételeknek is megfelelő kiállítóteremmel gazdagítsa a „kincses” várost. Hiánypótló ez a terem; miután megszűnt a Főtéri Galéria, Kolozsvár belvárosában gyakorlatilag nincs olyan helyiség, amely helyet tudna adni képzőművészeti tárlatoknak– hangsúlyozták a szónokok a Reményik Galéria október eleji megnyitóján. Az eseményre Kolozsvár közéleti, politikai és kulturális életének személyiségei egyaránt meghívót kaptak.

Az ünnepség az evangélikus püspökség épületének udvarán kezdődött rövid áhítattal, ezután Adorjáni Dezső Zoltán püspök átvágta a szalagot, majd a résztvevők levonultak a galériába, ahol ünnepi műsor keretében került sor a kiállítóterem felavatására. „Ez a hely legyen műhely, a találkozások műhelye, ahol teológia, képzőművészet, közélet és irodalom találkozik és beszélget. Úgy éreztük, hogy erre igen nagy szükség van: egy kicsit – az aktuálpolitikai kérdéseket félretéve az életünkből – próbáljunk meg a lényeggel foglalkozni. Azt fogalmaztuk meg, hogy van miről beszélnünk… egymást inspiráljuk, vitatkozzunk. Úgy érzem, erre szolgál ez a helyiség” – fejtette ki megnyitóbeszédében a püspök (képünkön).

A Reményik Galéria – amely alatt egyébként honfoglalás kori temető található – 1999-ben nyílt meg először, jóval szerényebb körülmények között, azonban e hét év alatt is számos egyéni és közös tárlatnak adott otthont. A helyiség falait restaurált, középkori ablakszemek díszítik, a boltívek alatt pedig a 21. századnak megfelelő kényelmes körülményeket talál a betérő.

Az Essig művész házaspár jóvoltából a felújított galériában belföldi és külföldi művészek alkotásai tekinthetők meg, elképesztően tág műfaji változatosságban. Egy dolog közös bennük: a minőség. Adorjáni Dezső Zoltán úgy véli, természetes dolog az, hogy az egyház támogatja a kultúrát, „hiszen az egyház maga a kultúrában él”.

Debreczeni Hajnal