Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 43 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14)

Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a Szabadító csodálatos gyógyításairól tudósítanak; nála a test és a lélek megszabadítása betegségtől, bűntől egyszerre történik. E komplex kezelést ma is átélhetjük, s mondhatjuk, hogy „csak téged dicsérlek”, mert: „Néped üdvözítője te vagy, Istenünk, meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak!” (LK) Miért teszi ő mindezt? A válasz nevében rejlik: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten!” (2Móz 34,6) Mivel az Emberfia valóban Isten, hatalmában áll megbocsátani a bűnöket: „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: »Fiam, megbocsáttattak a bűneid.«” (Mk 2,5) Luther szerint: „Isten országa tehát merő bűnbocsánat. Olyan nagy dolog az, hogy csak szívemmel tudom megragadni és hinni bűneim bocsánatát és e hitben Isten előtt való megigazulásomat.” A béna a saját lábán ment haza, a szemtanúk pedig dicsőítették Istent. Csak a meggyógyított, megszabadított és újjászületett ember tud megújulni lelkében és elméjében s eleget tenni Pál felszólításának: „…öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,24) Timeus fia, a megvakult koldus, kitartóan így kiáltozott: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Mivel Jézus az Isten Fia is, gyógyítása végleges, testet-lelket örökre megtart: „Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk 10,47.52) S a megnyílt szemű ember követte őt. Ezt teszi kétezer éve minden christianus, aki meglátta őt, s hiszi: „…én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2Móz 15,26) Ezt hitte a leprás: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Jézus akarata egy Atyjáéval, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen! „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,12.13) A prédikátor gyönyörű jelképekben ábrázolja az öregedés és a halál folyamatát, melynek végén „a por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” (Préd 12,7). Akik hiszik a test feltámadását s az örök életet, azok számára nem hiábavalóság ez a földi élet, mert már itt találkozhatnak a gyógyító és szabadító Úrral! Ennek az örömhírnek a továbbadására hívta el s küldte ki az Úr Jézus a tanítványait; ők „hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak” (Mk 6,12–13). Jézusnak megkísértése óta feltételeket szab a sátán: „…ha Isten Fia vagy…”; „Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!” (Mt 27,40.42) A félreismert szolga nem szállt le a keresztről; „…a mi betegségeinket viselte…”; „…az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,4–5) Simon és (nem az Iskariótes) Júdás ünnepén e két, csak névről ismert apostolra emlékezzünk ma így: „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.” (2Kor 4,5; LK) Lisztrában egy sánta ember hallgatta a „kis” Pál apostol beszédét, „aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon”. (ApCsel 14,9) „Sorsomat hittel rád bízom, / Hű gyógyítóm” (EÉ 376,5), Jézus!

Garai András