Keresztény szemmel

Annyi helyen – de talán még mindig nem elégszer – beszélünk egy sok esetben érthetetlen fogalomról. Ami a válasz lehet mindazok kérdésére, akik kritikus szemmel észlelik környezetük egyre gyorsabb ütemű – és nem feltétlenül vagy talán egyáltalán nem pozitív – átalakulását. Ez a válasz a „fenntarthatóság” életelvet (parancsolatokat?) jelentő fogalma: Élj úgy, hogy az unokád is élhessen úgy, mint te! Ne lopd el – hanyagságból, csupán végig nem gondolt, megszokott döntések által – a jövendő lehetőségeit! Ne lopd el a gyermeked gyermekétől az erdő élményét, ne lopd el a vízi világ látványát! Ne élj fel semmit! Ne vedd el tőle a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagot! Ne lopd meg őt azzal, hogy egykeként gazdagságban élve nem születik testvére, és mikor felnövekszik, szülei nyugdíját egyedül kell előteremtenie! Ne lopd el tőle a kis közösségek sajátos kultúráját!

Talán megszületett egyfajta kompromisszum: a fenntartható fejlődés különféle elméletei tartoznak ide, melyeket mindannyiunknak tanulnunk kell. Hiszen miért tartjuk annyira egyértelműnek, hogy amiben élünk, amit fel-, illetve elhasználunk, annak erőforrásaival, használatának hatásaival, elhasználódásával, kimerülésével, elértéktelenedésével nem kell foglalkoznunk?!