Gyermekvár

Nyolc hete indult sorozatunkban Pannival és Zsoltival együtt lapozhatjátok fel nagypapájuk gyermekkori füzetét, amelyet még neki készített annak idején az ő evangélikus lelkész nagypapája. A bibliai történetek végén egy-egy feladatot is megoldhattok. Küldjétek el a helyes megfejtést a szerkesztőség címére! Jutalmul a végén megkapjátok annak a bibliai társasjátéknak egy-egy darabját, amely ezekhez a történetekhez illik. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

Nagyapa kérdőn nézett idősebbik unokájára:

– Meg tudod-e mondani, Zsolti, hogy milyen a hűséges ember?

– Szerintem olyan, aki akkor is kitart a másik ember mellett, ha csúfolják miatta. Ezt akkor tanultam meg, amikor az iskolában a többiek elkezdték bántani Tomit, aki Balázzsal barátkozott. Balázsék nagyon szegények, de Tomi nem törődött ezzel.

– Ügyesen megfogalmaztad – dicsérte meg őt nagyapa. – Nóé is hűséges volt Istenhez, pedig nagyon sokat csúfolták emiatt. Hiszen azt a parancsot kapta az Úrtól, hogy építsen egy hatalmas bárkát olyan helyen, ahol az eső is csak keveset esett. Isten ugyanis megbánta, hogy embert és állatokat teremtett, mert az emberek nagyon sok rosszat tettek, így elhatározta, hogy mindent és mindenkit elpusztít a föld felszínéről: özönvizet bocsát rá. Egyedül Nóénak és családjának kegyelmezett, mert Nóé szerette őt, és hűséges volt hozzá.

Nóé meg is építette a bárkát, és minden élőlényből bevitt magával egy párat. Amikor elkészült, Isten bezárta kívülről a bárkát, majd negyven napig tartó esőt bocsátott a földre. Ez az özönvíz elárasztott mindent, senki sem maradt életben.

Amikor elállt az eső, Isten szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett. A bárka az Ararát hegyén feneklett meg végül, lakói pedig kijöttek a szárazföldre. Nóé hálából oltárt épített, és áldozatot mutatott be az Úrnak, ő pedig szövetséget kötött vele és utódaival. A szivárvány volt a jele az Úr azon ígéretének, hogy nem pusztítja el többé özönvízzel a földet.