Élő víz

Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róm 12,21)

Szentháromság ünnepe után a 21. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a hit harcában álló új ember gonosz feletti győzelmének lehetőségét hirdetik, mert „az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1Jn 5,4b)! De mit jelent a jó győzelme a rossz felett Jézus Urunk Hegyi beszéde szerint? A másik arc odatartását, a felsőruha odaadását, a második mérföldnyi út megtételét, az ellenség szeretetét, „hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra” (Mt 5,45). Ehhez kérjük őt: „Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!” (Zsolt 119,64; LK) A győzelem záloga: Isten teljes fegyverzetének felöltése. Öt védőeszközünk van: az igazságszeretet, a megigazulás, a békesség, a hit és az üdvösség. Egyetlen támadófegyveretekként „vegyétek fel (…) a Lélek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6,17)! Luther ezt tanácsolja: „De minden keresztyén is fegyverezze fel magát. Hit- és tanbeli bizonyosságát alapozza meg úgy az Isten igéjéből, hogy ellenállhasson az ördögnek, s tudjon védekezni, amikor valaki el akarja téríteni.” Nem csak bibliavasárnap valljuk: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére!” (Róm 1,16; LK) Csak az Istentől nyert szeretet birtokában tudunk eleget tenni Pál figyelmeztetésének: „…a gonoszt jóval győzd meg.” (Róm 12,21b; Károli-ford.) Az ítélet Isten „dolga”; a miénk az ellenség szeretete! Dávid is a jóval győzte le a gonosz kísértést; megkímélte Saul életét: „…az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.” (1Sám 26,23) A lélek fegyelmezése csak jóra vihet: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25) Az emberfélelem hitetlenségből születik, és emberek dicsőítéséhez vezet! Ezért nekünk „mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk” (Kis káté)! Az ószövetség evangélistája így prófétált a Messiás-Krisztusról: „Igazságosan fog uralkodni a király…” (Ézs 32,1) Az Emberfiában mégsem ismerte fel őt népe; rablóként fogták el. Péter is testi fegyvert használt a szellemi harcban, de Jézus jóval győzte le a gonoszt: „…megérintve a fülét, meggyógyította” a főpap szolgáját (Lk 22,51). Luther Márton 523. születésnapján az Úristennek adunk hálát azért, hogy egyházát megreformáló, visszaalakító munkája áldott eszközévé tette a „kegyelem koldusát”, Isten „udvari bolondját”! Luther Urának jó vitézeként harcolt; megerősödött abban a kegyelemben, amely a Krisztusban van. A névnapján gondolhatunk Márton szerzetes (filmben is látott) belső viaskodására: „Jézus! Tied vagyok! Ments meg!” Krisztus jó katonája „nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen (törvényesen) versenyez” mindig (2Tim 2,5)! A „szabadidős kereszténység” fából vaskarika; életünk minden pillanatában meg kell élnünk Isten nagy szeretetparancsolatát! Ehhez a győzelmünkhöz „új világosság jelenék, / Ó tévelygés csendesedék, / Isten igéje jelenék, / Újonnan nékünk adaték” ma is(EÉ 258,1).

Garai András