Kultúrkörök

Az „evangélikus sziget” napját ünnepelte október 29-én, vasárnap a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezete. A reformáció évfordulójához kapcsolódó, egész napos program lényegét egy mondatba sűrítette Gáncs Péter püspök a 11 órai istentiszteleten: „Azon fáradozunk, hogy ne elszigetelődést jelentsen ez a sziget, hanem olyan kikötőt, ahol meg lehet állni, fel lehet töltődni, hogy aztán tovább lehessen hajózni…”

Az időjárás igazodott a napi igéhez: mint Nóé idejében, egész nap esett az eső. Jó érzés volt a szomorú időben gyermekek kórusát hallgatni az oltártérből vasárnap reggel, a 9 órai istentiszteleten. A legkisebbek kara, a Kisdeák óvoda gyermekserege nyitotta meg ezen a reggelen a programsorozatot, amely a nap folyamán minden korosztályt igyekezett megszólítani. Énekük hangzása a szivárványra emlékeztetett, amely reménységet ébreszt mindnyájunk szívében. Ahogyan Smidéliusz Gábor helyi lelkész fogalmazott: „A szivárvány Isten szövetségét jelenti. Ő fölénk tartja kezét, ott van fölöttünk, úgy, mint a gesztenyefalevél, amelyről az óvodások verseltek…”

Ahogy Nóé kilépett a bárkából, hogy hálát adjon, úgy szállt szerte a budavári gyülekezet fúvósainak hangja a templom ajtajából: a két istentisztelet között térzenét hallgathattak az esőben is kitartó hívek és érdeklődők. A kis együttes Isten irántunk tanúsított kegyelmét hirdette.

A 11 órai istentiszteleten három, kegyelmet talált, hálás emberre emlékezett a prédikátor. Nóéra, aki hálás volt Istennek, hogy végre kiléphetett a bárkából. Emlékezett Lutherre is, aki már többet tudott, mint Nóé. A reformátor a wittembergi vártemplom előtt állt kilencvenöt pontjával, hogy világgá kiáltsa: Jézus az, akire fölnézünk – ahogy Noé nézett ki a csak felfelé nyíló bárkaablakon –, s aki által kegyelemből, hit által van üdvösségünk. A harmadik kegyelmet talált ember, Johann Sebastian Bach a zenéjében volt jelen. De hogy teljes legyen az összhang, szükség lenne egy negyedik szólamra, a mai ember hangjára is – hangzott az igehirdetés.

Részben Bachhal folytatódott az ebédszünet után a délután. A korán visszatérők meghallgathatták három tősgyökeres Deák téri tanúságtételét arról, hogy miként lehet megélni kereszténységünket a világban, miként lehetünk hitelesek, „értékállóak” a mindennapokban. Erről beszélt Dobozy Borbála csembalóművész, dr. Blatniczky László gyermekgyógyász, volt kórházigazgató és dr. Sólyom Jenő fizikus, a gyülekezet felügyelője.

Dobozy Borbála többfelekezetű családja és Bach muzsikája révén jutott el Istenhez. Azt vallja, hogy Bach zenéjén keresztül nagyon sok embert elér az evangélium. Blatniczky László a hitelességet jelölte meg a legfontosabbnak; mint mondotta, a vezető szemlélete érezhető az általa irányított intézmény életének alakulásán. A harmadikként megszólaló gyülekezeti felügyelő a természettudós racionális világlátása és az egyházi tanítás közti ellentétet oldotta föl. Saját legfontosabb feladatának azt nevezte, hogy szűk körben szembenézzen a mai kor devalválódott értékrendjével, következmények nélküli világával, s megpróbálja közvetlen környezete „elé élni” a törvényt és az evangéliumot, hogy – miként azt az egyik résztvevő megfogalmazta – ne csak a T–34-es tankok miatt tudják az emberek, hogy hol van a Deák tér…

A nap utolsó részében – az esti orgonazenés áhítat előtt – Tóth-Szöllős András portrékat bemutató �56-os filmjét vetítették le a gyülekezeti kisteremben, ezzel párhuzamosan a nagyteremben pedig a pilisi Izsóp ifjúsági kórus és zenekar adott koncertet.

Cs. Tarr Klára

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség