Keresztutak

A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának megfigyelői jogú tagja ismét tudományos ülést rendezett október 23-án a farkasréti evangélikus–református templomban. E program – a rend szándékainak és jogi helyzetének megfelelően – „belesimult” a reformáció hónapja ünnepi rendezvényeinek sorába. A rend arra törekszik, hogy – a központi szerepet játszó történelmi egyházak mellett – más testületek és egyéb szolgálati ágak is jelen legyenek programjaiban, ezáltal is tükrözve az egyház egységét.

A tudományos ülés központi előadását Zászkaliczky Pál lelkész tartotta. Munkatársaival együtt végzett kutatásai világossá tették, hogy 1956 az evangélikus egyház számára is rendkívüli jelentőségű év volt. Egyes, korábban állásukból elmozdított lelkészek rehabilitációja, illetve Ordass Lajosnak a teológiai akadémia tanári állásába való beiktatása világosan jelezte az új korszak érkeztét.

Az evangélizáció hűséges munkatársai is felfigyeltek a történelmi jelekre, és megfogalmazták elvárásaikat mind a maguk, mind a korabeli egyházi vezetők számára. Miként Bibó István, ők is egyféleképpen értelmezték ’56 jelentőségét: a hazugságok helyett a történelmi léptékben is új akarásaként.

A konferencián e sorok írója megállapította, hogy a különféle egyházi állásfoglalások helyett egyértelműen kell tanítani, hogy a nép egyetemes kívánságainak forradalmi úton való biztosítása helyénvaló, ha nincs, aki képes az igazság ügyét a kard erejével is védelmezni; továbbá hogy az egyházi vezetésnek fel kellett ismernie: a megszállás után következő feladatokra gondosan fel kell készülni.

A tanácskozáson Andreas Wellmer, a budavári német gyülekezet lelkésze a Németországi Protestáns Egyházak (EKD) meleg hangú köszöntését tolmácsolta. Mint mondta, a német egyházi vezetés nagyrabecsüléssel tekint a magyar nép bátor forradalmára. A hittel való jövőbe tekintés és az elnyomókkal szembeni bátor ellenállás szorosan összetartozik a német evangélikus szemléletben is.

Széchey Béla