Kultúrkörök

Több mint három évtizede évente a honismereti akadémiákon találkoznak egymással a honismereti-helytörténeti mozgalom tagjai. Az akadémiák sikere adta tíz évvel ezelőtt az ötletet, hogy az érdeklődő fiatalok számára külön képzést szervezzenek. 1996-tól három évig Békéscsaba adott otthont a foglalkozásoknak, ifjúsági előadás-sorozatoknak, majd évente máshol tartották az egyre népszerűbb bentlakásos rendezvényeket.

Idén Budapesten tartották a XI. országos ifjúsági honismereti akadémiát; témául az 1956-os forradalom kínálkozott. Az ország minden részéből és a határon túlról érkeztek a diákok november 2-án a Rózsák terén álló evangélikus kollégiumba. Negyvenöt résztvevővel kezdődött meg a program; négy pedagógus is elkísérte tanítványait. Halász Péternek, a Honismereti Szövetség, illetve Breinich Gábornak, a Budapesti Honismereti Társaság elnökének a köszöntője után következtek az előadások.

M. Kiss Sándor történész 1956 örökségéről szólt, míg Csete Örs a forradalom helyszíneit mutatta be. Zika Klára az esemény Kárpát-medencei kisugárzásáról beszélt. Másnap dr. Marossy Endre a hadtörténész szemével elemezte a forradalmat, majd diákok – köztük a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatói – szóltak korreferátumokban a vidéki városok forradalmi eseményeiről. Az akadémia résztvevői délután ellátogattak a Terror Háza Múzeumba, egy kis környékismertető sétával egybekötve, este pedig Tóth Ilona szigorló orvos tragikus sorsáról láthattak filmet. Másnap ismét a diákoké volt a szó: a középiskolások mellett történelem szakos debreceni egyetemisták is tartottak korreferátumot. Vacsora után az előző estékhez hasonlóan jó hangulatban beszélgettek, ismerkedtek egymással a résztvevők.

Húsz referátum hangzott el, jól tükrözve, hogy 1956 emléke mennyire élénken él az adott településeken. A jól megfogalmazott, történeti érdeklődést és lokálpatriotizmust mutató diákmunkák arról tanúskodnak, hogy készítőik a túlélőkkel való beszélgetés mellett levéltári kutatást is végeztek, illetve átnézték a korabeli sajtót. A művek némelyike méltó lenne a szélesebb körben való publikálásra is. Gyakran hivatkoztak a fiatalok tanáraik segítségére, pártfogására, bizonyítva ezzel, hogy a honismereti-helytörténeti kutatómunka vállalható feladatokat, egyszersmind lehetőségeket kínál a pedagógusok számára is. Különösen érdekes és hiánypótló volt az erdélyi fiatalok szereplése, akik az ottani magyarok – később oly szigorúan megtorolt – 1956. évi szolidaritási próbálkozásairól adtak hírt.

Vasárnap, az elhangzottak összegzése és a zárszó után egy szép és hasznos hétvége emlékével utazhattak haza a hallgatók, s a szervezőkkel együtt elmondhatták, hogy az idei találkozó is elérte nemes célját.

Róbert Péter