A hét témája

Lapunkban röviden már hírül adtuk, hogy legutóbb október 26. és 29. között a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban szerveztek szakmai találkozót bajor és magyar kisdedóvók számára. Ennek végeztével beszélgettünk a kicsinyek nevelésére vonatkozó kérdésekről a magyar szervezővel, Hesz Erzsébettel. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának szakreferense elsőként a biztonságnak a gyermekek életében betöltött szerepéről szólt.

– A hagyományok és az erkölcsi értékek napjainkban sajnálatos módon kisebb súllyal bírnak, mint anyáink, nagyanyáink korában. Ez azért is elszomorító, mert a kisfiúk és kislányok nem nélkülözhetik az érzelmi biztonságot. Az evangélikus oktatási intézmények alkalmasak arra, hogy megadják azt a szeretetet és biztonságot, amelyre minden gyermeknek szüksége van születésétől fogva.

– A balatoni továbbképzésen elhangzott előadások és hozzászólások kitértek a szülők, illetve a kollégák lelki igényeire is.

– Valóban fontos volt hangot adni annak, hogy a munkatársak lelki épülése is lényeges, hogy meg tudjanak küzdeni emberi, magánéleti, esetleges munkahelyi problémáikkal. Az édesapák és az édesanyák felé irányuló figyelem különösen abban az esetben tölt be döntő szerepet, ha a fiatal szülőknek korábban semmilyen vagy csupán laza egyházi kötődésük volt. Minden pozitív tapasztalat, amelyet óvodás gyermekeik révén szereznek egyházról, Istenről, hitről, nagyon fontos. Csak megerősíteni tudom a kollégáim által e téma kapcsán elmondottakat, nevezetesen hogy „az óvoda missziói terület”.

Jól szemléltette ezt az a történet, amelyet az egyik résztvevő mondott el. A szülők nem kereszteltették meg a gyermekeiket. Úgy gondolták, elég, ha majd felnőttkorukban döntik el, hogy akarnak-e egyáltalán tartozni valamelyik egyházhoz, és ha igen, melyikhez. Azonban nem tudták kivonni magukat kisfiuk hatása alól: ő az étkezések előtt imádkozásra buzdította a szüleit és a testvérét, és olyan lelkesen mesélt óvodai élményeiről, hogy végül a szülők felkeresték az evangélikus lelkészt, és megkereszteltették gyermekeiket.

– Mennyiben más a helyzet akkor, ha valaki hívő légkörben nő fel otthon?

– Ilyenkor szinte természetes, hogy a gyermekek evangélikus általános, illetve középiskolában tanulnak tovább, de – a konferenciánkon ezt is igyekeztünk minél jobban kiemelni – még őket is segíteni kell abban, hogy minél zökkenőmentesebb legyen számukra az óvodából az iskolába való átmenet.

– Többször el is hangzott: az óvónőknek példaképként kell szolgálniuk.

– Nem lehet elégszer hangsúlyozni: az óvodai hittan, a gyermekek azon élményei, amelyeket első életéveikben Istenről, önmagukról és a körülöttük lévő világról szereznek egy-egy evangélikus intézményben, meghatározó fontosságúak hitük alakulása szempontjából. Az egyik német előadó, prof. dr. Frieder Harz ezt így fogalmazta meg: az óvónőknek az a felelősségük és a feladatuk, hogy a szerint éljenek, amit hisznek.

– Miként szolgálta azt a mostani bajor–magyar továbbképzés, hogy az óvónők meg tudjanak felelni ennek az elvárásnak?

– Évek óta rendszeresen tartunk bajor–magyar szakmai találkozókat. Ezeket a fórumokat nemcsak én tartom fontosnak; a kollégák részéről is számos pozitív visszajelzést kaptam. A jól működő partnerkapcsolat ebben a formában is lehetőséget nyújt a tapasztalatcserére, a meglévő ismeretségek erősítésére, illetve újak kialakítása érdekében.

– Ez alkalommal létrejött-e új bajor–magyar óvodai kapcsolat?

– Október végi balatonszárszói összejövetelünk keretében meglátogattuk a holzkircheni testvérek magyar partneróvodáját Várpalotán, valamint a résztvevők megtekinthették a bakonycsernyei kisdedóvót is. Nekik még nincs bajor testvérintézményük; a látogatás után megtettük az első lépéseket a partnerkapcsolat kialakítása érdekében.

– Azon kívül, hogy lehetővé tette a személyes találkozást, mit adott a szakmai találkozó a résztvevőknek?

– Természetesen minden ilyen alkalommal fontos az elméleti ismeretek gyarapítása is, hiszen az így tanultak később átültethetők a mindennapok gyakorlatába. Ezért a továbbképzés részét képezték a referátumok és beszámolók. Két szemléletes előadást is tartott prof. dr. Frieder Harz; az elsőt a gyermek vallásos fejlődésében bekövetkező változásokról, a másodikat az evangélikus profil mibenlétéről. A bajor, illetve magyar óvónők pedig bepillantást engedtek intézményük életébe, megosztották egymással örömeiket és problémáikat. Világossá vált, hogy az alapvető irányelvek mindkét országban azonosak: érték-, ige- és Krisztus-központú nevelés a gyermek érdekében az óvodától az iskoláig.