A hét témája

A közös szakmai konferencián láthatóvá vált a bajor–magyar óvodai képzés számos hasonlósága; a nevelők célja mindkét országban az, hogy a keresztény hit és az evangélikus tanítás a gyermekek életének szerves részévé váljék, hogy megismerjék Isten szeretetét, a Szentírás világát, rácsodálkozzanak a teremtett világ szépségére, felfedezzék maguk és társaik értékeit. „Mi az, amit önmaga számára lényeges tapasztalatként magával visz e néhány napos tanácskozásról?” – tettük fel a kérdést a hetvenöt intézmény munkáját segítő Sigrid Schmidts szaktanácsadónak.

– Jó volt látni és hallani, hogy milyen egyformán gondolkodunk a magyar kollégákkal a kisgyerekek vallásos neveléséről. A beszámolókból és hozzászólásokból kitűnt, hogy mindnyájunk számára a gyermek – aki autonóm személyiség – a lényeg, rá figyelünk, érte vagyunk, számára próbáljuk meg közvetíteni a keresztény, az evangélikus értékeket a legjobb tudásunk szerint.

– Ön előadásában azonban utalt a meglévő különbségekre is…

– Bajorországban eltérőek a keretfeltételek. Más a képzés, mások a törvényi előírások, valamint mások a fenntartók, mint Magyarországon. Az óvodák többségét egy-egy gyülekezet működteti, de akad olyan is, amely a diakóniai szolgálat felügyelete alatt áll.

– Hogyan látja a bajor–magyar partnerkapcsolaton belül az óvodai együttműködés jövőjét?

– Mindkét fél számára nagyon fontos, hogy továbbra is megmaradjon a szakmai kapcsolat – már most kíváncsian várom a legközelebbi, 2007 májusában Augsburgban rendezendő továbbképzésünket –, hiszen sokat tanulhatunk egymástól. Bajorországban még nincs olyan intézmény, mint amilyen Önöknél a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ, ahol gimnázium, szakiskola, általános iskola és óvoda működik egymás mellett, példát adva ezzel arra, hogy miként lehet – a folyamatosságot szem előtt tartva – átadni az evangélikus értékeket közvetítő nevelési elveket az óvodától a középfokú iskoláig.