Szószóró

Az internet sokszínű óceánján szörfözve az alábbi izgalmas beszámolót találtam. „A Műegyetem hallgatói személyazonossági igazolvánnyal ellátva gyülekeztek. A téren a diákvezérek a rádió előtti tüntetésre hívták a megjelenteket. Az erdők visszhangoztak a »Rákosi a Dunába, Nagy Imre a kormányba!« jelszavaktól. A rádió előtt ÁVH-s őrök álltak, akik a tüntetőket szét akarták zavarni. Ez is csak akkor sikerült, amikor egy tank jelent meg az erdőből. A diákok elvonultak táboraikba, ahol meghallgatták Nagy Imre beszédét és egy helyszíni közvetítést a Kilián laktanyából: »Maléternek benzinre van szüksége, műegyetemisták, hozzatok üzemanyagot!« Az egyetemisták leleményességüket mutatták be, miközben ÁVH-sok igazoltatása és zaklatása mellett üzemanyagot is gyűjtöttek Maléter részére.

Vacsora után a diákokat menekülésre szólították fel a vezetők, mert a szabadságharcot az orosz beavatkozáson keresztül leverték. A menekülő diákok útját egy orosz tank és egy ÁVH-s csoport állta el. Szerencsére ekkor egy helyi szabadságharcos csoport megtámadta a tankot, felrobbantotta, és a már beállt esti homályban a diákok átszöktek Ausztriába. Ott a Vöröskereszt teával és keksszel várta a menekülteket. Szomorú hangulatban, tábortűz körül hallgatták Illyés és Márai verseit, amelyek a szabadságharc alkalmával íródtak. Csöndben elvonulva nyugovóra tértek a hazájukból elmenekült egyetemisták.”

A fenti idézet nem a korabeli újságok oldalairól, még csak nem is történelemkönyvek lapjairól, hanem a Külföldi Magyar Cserkészszövetség sajtóközleményéből származik. Ők ugyanis idei központi akadályversenyüket az 1956-os eseményekre emlékezve szervezték meg. A felidézett történelmi események ötven év után újra lejátszódtak, de ezúttal nem a pesti utcákon, hanem az Egyesült Államokban, a fillmore-i erdő szélén, a Sík Sándor Cserkészparkban.

– A cserkészek lehetőség szerint minden táborukat egy-egy „keretmese” köré szervezik – tudtam meg Buday Barnabástól, a Magyar Cserkészszövetség megválasztott elnökétől. – Egy ilyen alkalom segíthet feldolgozni, minél hitelesebben átélni a történelmi eseményeket.

A szervezőknek sikerült is ezt megvalósítaniuk, hiszen sajtóközleményük végén így fogalmaznak: „A kedves olvasó most talán csóválja a fejét: ez biztosan mind csak mese! Az igazság az, hogy harminchat órán át New York állam északnyugati részén lélekben újra 1956-ban Budapesten jártunk. Cserkészeink átélték szüleik, nagyszüleik életre szóló történelmi pillanatait.”

Ők így emlékeztek.

Györe Balázs