Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 47 - „Mit Isten tesz, mind jó nekem” – a pietizmus énekei

Cantate

Ismerjük meg énekeinket! 14.

„Mit Isten tesz, mind jó nekem” – a pietizmus énekei

Rovatunk e heti cikkében a 17. század énektermésével, a pietizmus költészetével ismerkedhetünk meg. (E. Zs.)

A harmincéves háború lezárultával Európa igen szomorú képet mutatott, s számtalan társadalmi problémával küzdött. Az elszegényedett, erkölcsi problémákkal sújtott, létszámában igen megcsappant társadalom számára ekkor már nem volt elég, s nem jelenthetett kapaszkodót a hitviták által fémjelzett ortodoxia. Igazi lelki megújulásra volt szükség. A Philipp Spener frankfurti lelkésztől kiinduló ébredési mozgalom kapta később a pietizmus megjelölést.

A lelki élet, a lelki megújulás szerves része az éneklés. E korszakban megváltozik az énekek tartalma, központi elemmé válik a vallásos érzelem. A kedvelt témák közé tartozik a keresztény ember harca a külvilággal és a Krisztus felé mint mennyei vőlegény felé való fordulás.

A lutheránus gyülekezeti énekkincs e korban jelentősen bővült, hiszen a pietisták termékeny énekszerzők voltak, némelyikük több száz éneket is írt. A jelentős mennyiség azonban nem mindig párosult a minőséggel, így a későbbi korok alaposan megrostálták a pietista énekkincset, sokszor több énekből alkotva egyet. Az énekek szövegük és dallamuk miatt is mai gyülekezeti gyakorlatunk gerincét képezik, sokszor háttérbe szorítva a reformáció századában született alkotásokat.

A Mit Isten tesz, mind jó nekem… (EÉ 348) Severus Gastorius dallamával Samuel Rodigast éneke. A hagyomány szerint Rodigast, a jénai egyetem professzora 1675-ben beteg barátja, Gastorius számára írta a verset vigasztalásul. Gastorius saját betegágyán látta el dallammal.

Egyik leggyakrabban használt dicsőítő énekünk Joachim Neandertől származik: Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! (EÉ 57) A vershez kapcsolódó dallam népi eredetű. (A világi dallamok egyházi szöveggel való ellátását nevezzük kontrafaktumnak.) A református Neander zenész családból származott, teológiát tanult, majd Frankfurtban Spener és Schütz pietista köreihez csatlakozott. A kor ízlésének megfelelően a Neumann nevet annak görög megfelelőjére módosította. Szenvedélyes természetjáró volt, s versei feltehetően vándorlásai során születtek. Róla kapta nevét a Neander-völgy. Az Itt az Isten köztünk kezdetű ének (EÉ 280) dallama is tőle származik. A vers a szintén református Gerhard Tersteegen alkotása. Tersteegen lelkigondozó volt, ébredési prédikátor, aki különösen is a keresztények testvéri egységéért szállt síkra.

Nikolaus Zinzendorf gróf 1722-ben alapította meg a herrnhuti testvérgyülekezetet. Az aktív imaélet számára az énekléssel vált teljessé. Közel kétezer éneket szerzett, melyeket a későbbi korok alaposan megrostáltak, s csak átköltések nyomán került be közülük néhány a hivatalos egyházi gyűjteményekbe. Zinzendorf és közössége szintén túlnyúlt a konfesszionális kereteken; érzelem- és gondolatvilágukat jól jellemzi az Isten szívén megpihenve… kezdetű ének (EÉ 266).

A barokk kor két zeneszerző-óriása egy-egy dallammal szerepel énekeskönyvünkben. Johann Sebastian Bach dallama, az Ím, jászlad mellett térdelek… (EÉ 161) magánénekeskönyvből került át a gyülekezeti gyakorlatba, míg Georg Friedrich Händel dallama, a Győzelmet vettél… (EÉ 388) eredetileg győzelmi induló volt, majd német nyelvterületen karácsonyi énekké vált; nálunk húsvéti szöveget társítottak hozzá.

A pietista dallamokra – a házi áhítatokból átvéve – jellemző a dalszerűség, a szélesedő hangterjedelem. A lelki és gyülekezeti énekek közötti különbség markánssá válik.

Az énekek számának növekedésével vált általánossá a 18. században a gyülekezeti énekeskönyvek használata, hiszen ilyen sok éneket már nem lehetett fejben tartani. A templomokban megjelentek az énekszámtáblák, s a sok költemény miatt egyre több verset énekeltek ugyanarra a dallamra.

Végül álljon itt Tersteegen ma is időszerű biztatása: „Rögös vándorúton / Bízó szívvel járjunk! / A mulandók terhe / Ne roskassza vállunk! / Jó Atyánk velünk van. / Megsegít ő mindig / Nehéz próbáinkban. (EÉ 444,3)

W. Kinczler Zsuzsanna