Evangélikusok

Nyírő Olga lelkésznő 1931. szeptember 22-én Szombathelyen született, néhai Nyírő József szentgotthárdi evangélikus lelkész és Nemes Ilona gyermekeként. Szentgotthárdon élte szép gyermekkorát testvérével, Miklóssal együtt.

A világháború után kezdődtek az embert és hitet próbáló évek. A szentgotthárdi gimnáziumban tanult. Édesapja komoly meggyőződéséből fakadóan Krisztus-követő lány volt. Mikor a gimnáziumban provokálták hitéért, ő bátran és határozottan megvallotta Krisztus-hitét, ezért kiutasították az iskolából. Nem tanulhatott tovább. Kaszagyári gépírónőként sem sokáig tűrték meg, és máshol sem kapott munkát Szentgotthárdon. Budapestre utazott, ott szereztek neki ismerősei gépírónői állást egy gazdasági kutatóintézetben. E munkakörben dolgozhatott nyugdíjazásáig.

A belső késztetésnek engedve megszerezte – levelező tagozaton – a lelkészi képesítést. Sok személyes szállal kötődött a Deák téri gyülekezethez, ahol bibliakört is vezetett. Sokáig lelkes és igen jó hangú tagja volt a Lutheránia énekkarnak.

1988-ban került Dunakeszire, egy évig vállalva a Budáról való állandó kiutazás fáradalmait, majd a lelkészlakásba költözött, és 1995-ig végezte az aktív lelkészi szolgálatot.

Férje, családja nem volt. Nagy elszánással, küldetéstudattal és igényesen végezte szolgálatát a gyülekezetben, melyet családjának tekintett. Szolgálata fizikailag sem volt könnyű: Gödre és Sződligetre vonattal járt. Dunakeszin töltött első évére esett a templom felszentelésének ötvenedik évfordulója. Már akkor megmutatkozott, hogy minden gondolatának, egész szolgálatának a mennyei Gazda iránti engedelmesség és hűség az egyetlen mércéje. Különös érzéke és türelme volt a lélekben elesett, összetört emberek bátorításához, Krisztushoz való vezetéséhez.

Aktív lelkészi szolgálatának befejezése után is dolgozott a lehetőségekhez és igényekhez mérten. Rendszeresen tartott házi bibliaórát. Szükség esetén készségesen és örömmel helyettesítette a gyülekezet lelkészét. Időskorában is meglepően friss maradt testi és szellemi értelemben egyaránt.

Idén már gondolta, sőt említette is, hogy hamarosan haza kell mennie az Atyához. Isten megajándékozta szolgáját azzal, hogy szenvedés nélkül, szinte egy pillanat alatt vette magához szeptember 9-én éjjel, néhány nappal 75. születésnapja előtt. – A Farkasréti temetőben temettük szeptember 28-án.

Kovács László