evél&levél

Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni Vándor József Ítélet után – ítélet előtt című írásához. Az 1Móz 8,18–22 alapján írt igemagyarázat az Evangélikus Élet október 29-i számában jelent meg a Vasárnap igéje rovatban.

Az igemagyarázó értelmezése szerint a „megromlott emberiség számára Isten bevezette a bűnök elnézésének, hosszantűrésének korszakát a megváltó Jézus Krisztus eljöveteléig”. A Bibliára utalva: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30) Más fordítású Bibliákban az „elnézte” szó helyett az „elviselte” vagy a „türelmes” szavak állnak. Korunkban rossz csengése van az „elnézni” és „elhallgatni” szavaknak. Célszerű-e az „elnézni” szóval fémjelezni ezt a korszakot? A bűn elnézéséről 2Móz 20,5-ben olvashatunk: „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.” Jn 16,8-ban pedig azt olvashatjuk, hogy: „…amikor eljön [ti. a Szentlélek], leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.”

Jó látni Urunk kegyelmét, hogy felhozza napját jókra és gonoszokra is. Nekem figyelmeztető jel a klímaváltozásból eredő szélsőséges időjárás és a sok természeti katasztrófa. Ha ezzel bűneinkre utal Istenünk, akkor a szivárványban mutatott szövetségét még alázatosabban kell értékelnünk. Hiszem, hogy Urunk nem bűneinket szándékozik elnézni, hanem gyógyítani akar, és új életet szeretne adni. Ez az ő felfoghatatlan váltságműve.

A kijelölt igeszakasz kiemeli Nóé hálaadó oltárépítését Urunknak. Dicsérhette volna Nóé magát is, hogy milyen ügyesen építette meg bárkáját. Hangsúlyos: Nóé nemcsak Istenben hitt, de Istennek is. A bárkával történő megmaradásért övé a dicsőség. Ilyen lelkiséggel tudunk Istenünknek mi is jó illatú, neki tetsző hálát adni.

Dr. Drenyovszky Kálmán (Budapest)