Kultúrkörök

Hamarosan megjelenik az Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok című sorozat harmadik darabja. A kis kötet Keken András 1956. november 4-én az Evangélikus Életben megjelent vezércikkének a címét viseli: „Együtt az ország népével”.

A kiadvány két fő részből áll. Az egyik Böröcz Enikő történész tanulmánya az általa „aranykornak” nevezett korszakról, amely 1956 nyarától 1958. június 17-ig tartott, s amely nagyjából egybeesett Ordass Lajos második püspökségének időszakával.

Minden bizonnyal a „világi” olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak a másik fontos egységet alkotó képek. Kinczler Gyula mérnök, kőbányai presbiter fényképezett 1956 októberében. Felvételeit az Evangélikus Országos Múzeum kiállításán már megismerhette a közönség, s most könyv formában is eljuthatnak szemtanúkhoz, érdeklődőkhöz, fiatalokhoz. Néhány levéltári forrás közlése és egy, a politikai történések mellé a keresztény felekezetekben zajló eseményeket felsorakoztató kronológia egészíti ki a kötetet.

A kiadvány előkészítésének nehézségei éppen arra hívták fel a szerkesztők figyelmét, hogy milyen sok még az elvarratlan szál, a feltáratlan adat, a lappangó dokumentum, az el nem mesélt történet. Hogy égetően fontos lenne egy olyan, egész egyházunk „forradalmát”, virágzását és megtöretését feldolgozó folyamat, amelyben konferencia, további kötetek, forráskiadások, kiállítások is helyet kaphatnának. A Mevisz interjúkötetei (Nem voltam egyedül I–II.), a Túróczy püspök életútját bemutató könyv, az Ordassról szóló tanulmányok, idős lelkészek visszaemlékezései mind-mind részei ennek a nehéz és fontos folyamatnak, s remélhetőleg része lehet ez a képeskönyv is.

Az alább idézett fülszöveg a nem evangélikus olvasók számára is közel kívánja hozni a maroknyi evangélikusság ’56-ját.

„Ez a kötet is 1956-ról szól. Mint annyi más, az ötvenedik évforduló tiszteletére megjelent kiadvány. 1956-ról is.

Magyarország népességének csak kis hányada vallja magát evangélikusnak. Mégis: 1956-ban, ahogy 1848-ban is, az evangélikus egyház – a maga módján – a forradalom mellé állt. Mégis: akadtak e kis egyház tagjai között, akik újságcikket írtak, szavaik erejével lincselést akadályoztak meg, vért adtak, segélyeket osztottak, kenyeret szállítottak lyukas zászlóval megjelölt teherautón. Akik nem hagyták kihunyni az emberek hitét – a forradalom fénylő napjaiban és a megtorlás hosszú éjszakájában egyaránt. És volt, aki fáklyaként világította be egyházának és egész nemzetének egét.

És volt még valaki. Egy egyszerű, evangélikus presbiter, mérnökember, aki – sok ismert és ismeretlen társához hasonlóan – fényképezett. A rejtegetett negatívokat végül, jó négy évtizeddel elkészültük után, feltárta. Hogy megmutassa. Hogy átörökítse. Róla, a fotósról nem készült portré a forradalom napjaiban. A kőbányai Kápolna tér rossz aszfaltjára azonban a lenyugvó nap fénye rárajzolja alakját, ahogy masináját a szeméhez emeli, hogy utolsó kockáinak egyikét elsüsse.

Az Evangélikus Országos Gyűjtemények kiadványa 1956-nak kíván emléket állítani. És azoknak az evangélikusoknak, lelkészeknek, egyetemi hallgatóknak, teherautó-sofőröknek, mérnököknek, akik hittel vállalták a küzdelmet. Mindenki a maga eszközeivel. »Együtt az ország népével.«”

Z. Zs.