A hét témája

„Sokfélék vagyunk, sokfelől jöttünk, más-más az életkorunk, a műveltségünk, az érdeklődési körünk, de valamennyiünk számára fontos az örömhír, tudjuk, hogy egy hajóban evezünk.

Újságírók vagyunk – vagy leszünk, vagy azok szeretnénk lenni! (…) Márton Áron mondta, írta: »A világnak szüksége van arra, hogy ne csak prédikációkat halljon, hanem az emberek életén megvalósítva lássa annak a láthatatlan világnak a valóságát, erejét és szépségét, amelyet a vallás hirdet.« Szerencsére még mindig meglehetősen sok újságíró dolgozik – és nem csak az egyházi sajtó elkötelezett munkatársai – tudatosan vagy ösztönösen Márton Áron sorainak szellemében. Még akkor is így van ez, ha a kereskedelmi médiumok által diktált vásári lármában, szellemi környezetszennyezésben hangjuk szinte alig észrevehető, ha csendességük és szelídségük erejét kevesebben fedezik fel, mint az úgynevezett médiasztárok jelenlétét. Munkálkodásuk mégis hat és formál.

Hiteles emberek megszólaltatásával az újságírónak lehetősége van arra, hogy pusztán a szó, a hang erejével – a spiritualitás csodálatos jelenvalóságával – gondolatokat és érzéseket ébresszen, reményt és célt közvetítsen, és ami legalább ennyire meghatározó: a közösség tartópilléreit erősítse.

A Protestáns Újságírók Szövetsége nevében szeretettel köszöntöm a konferencia résztvevőit. Köszönjük, hogy együtt lehetünk a munka és imádság közösségében. Egy ima utolsó mondatát idézve kívánom, hogy ez az összejövetel legyen az öröm konferenciája: »Add mindnyájunknak a testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a türelmet, a jóakaratot, a hűséget!«”