A hét témája

Több mint tizenegyezer résztvevővel rendezték meg november 17. és 21. között a washingtoni kongresszusi központban az amerikai vallástudományi akadémiának (American Academy of Religion) és a bibliakutatók társulatának (Society of Biblical Literature) hatalmas konferenciáját, amelyen napi több száz párhuzamos szekcióban minden kutató és érdeklődő megtalálhatta a számára fontos témát. A Washington Convention Center épületét naponta több mint tizenegyezer (!) szakember töltötte meg. Az ország minden égtájáról, a keleti és a nyugati partról egyaránt érkező kutatók és professzorok úgy hömpölyögtek négy napon át a környező utcákról a konferencia helyszíne felé, mint a Mekkába zarándokló muzulmánok.

Az Amerikai Egyesült Államok hatalmas ország. A vallás itt sokkal meghatározóbb jelenség az emberek életében, mint Európában. Amerikában minden létező vallás fellelhető; az utcákon a különféle templomok a kereszténységnek minden „színárnyalatát” kínálják. Ahol a vallást szabadon gyakorolhatják, ott tudományos szinten is sokan foglalkoznak vallási kérdésekkel. Minden egyháznak, felekezetnek, szektának saját teológiai főiskolája vagy egyeteme van, s a vallással kapcsolatos tudnivalókat az egyetemek vallástudományi tanszékein is tanítják.

A résztvevők nagy többsége valamelyik keresztény felekezethez tartozott, de az előadók és a hallgatóság között szép számmal voltak zsidó, muzulmán és Krisna-követő szakemberek is. A konferencia a tudományos kutatás szabadsága nevében nemcsak megengedte, hanem üdvözölte is, hogy az egyébként egymással versengő felekezetek és az egymással szöges ellentétben álló nézeteket képviselő irányzatok képviselői itt mind békésen megférjenek egymás mellett. A tudományos egybegyülekezés e fórumán nem okozhatott botrányt az új irányzatok zászlóbontása. Talán csak a kelet-európai vendég számára volt meghökkentő, hogy milyen sok szekcióban foglalkoztak az úgynevezett homoszexuális („meleg”, illetve „leszbikus”) bibliatudománnyal a kimeríthetetlen hagyományos tudományterületek és módszerek mellett.

A konferencia egyik fénypontja a többnapos könyvvásár volt. Körülbelül akkora területen, mint amennyit a sátrak elfoglalnak a júniusi könyvhéten a Vörösmarty téren, itt csak teológiai és biblikus könyveket lehetett vásárolni, a kiadóktól sokszor kedvezményes áron. Külön paneleket szerveztek neves szerzők újonnan megjelent könyveiről. Nagy érdeklődés övezte például a rendkívül termékeny és sokat vitatott bibliatudós N. T. Wrightnak, Durham püspökének a gonoszról megjelent könyvét, amelyben egyaránt bírálja Anglia miniszterelnökének és az Egyesült Államok elnökének az iraki háború kapcsán tett kijelentéseit.

A konferencia számos szekciója kapcsolódott szorosan saját kutatásaimhoz. November 17-én az egyik „előkonferencia” egy teljes napon át azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a posztkommunista államokban miképpen zajlik a vallások és az egyházak közötti megbékélés, s hogy Amerika segíthet-e a megbékélés folyamatában. Az ülésszakot Paul Mojzes, a Religion in Eastern Europe című lap szerkesztője szervezte. Neves kelet-európai és Kelet-Európában is élt amerikai szakemberek szólaltak fel. Engem arra kértek, hogy ismertessem a magyarországi helyzetet. Egyebek között beszéltem a „princetoni javaslatokról” szóló ökumenikus konferencia tervéről és az Igazság és kiengesztelődés című sorozatunkról, illetve kiadványunkról.

Szakmailag a legtöbbet azonban olyan fórumokon nyertem, amelyek közvetlen kutatásaimmal és a publikációimmal kapcsolatosak. Két évtizede foglalkozom hermeneutikával, az értelmezés tudományával. Budapesten 1993-ban alakult meg a Hermeneutikai Kutatóközpont Alapítvány több intézmény – köztük az Evangélikus Hittudományi Egyetem – közreműködésével, amely azóta mintegy harminc kiadvánnyal igyekszik segíteni a teológiai képzést. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2004-től Hermeneutika Tanszék alakult, amelynek a vezetője vagyok. Az amerikai vallástudományi akadémián a hermeneutikának kitüntetett szerepe van. A hermeneutika módszereit tekintve sokat merít a filozófia- és irodalomtudományból, ám mégis alapvetően teológiai stúdium, amely a biblikumok, a rendszeres teológia, az egyháztörténet és a gyakorlati teológia határmezsgyéjén mozog, s egyúttal össze is köti ezeket a teológiai tudományágakat.

A konferencián több olyan csoport és szekció volt, amelynek a munkáját végig figyelemmel kísérhettem. Voltam olyan szekcióban, amely a 2006-os amerikai választások és a vallási hovatartozás kapcsolatát vizsgálta, főleg a vallási nyelvezet használatát, illetve kisajátítását tekintve.

A legtöbb szakmai tapasztalatot három szekcióban szereztem. Az egyik tudományág, az „értelmezéstörténet” bevezetésével már odahaza is kísérleteztem kiadványok és kurzusok formájában. Az egyik előadó arról szólt például, hogy Ézs 6-ot miképpen értelmezte Aquinói Tamás, Oecolampadius és Kálvin.

A másik csoport „a keresztény Szentírás teológiai hermeneutikájáról” tartott több ülésszakot. Több előadó működött közre a The Art of Reading Scripture (A bibliaolvasás művészete) című kötetben, amelynek egyik tanulmányát – Kilenc tézis a Szentírás értelmezéséről – magyarra fordítottuk, és tananyag volt a református és az evangélikus egyetemeken. Richard Hays, a duke-i egyetem tanára nagyszerű előadást tartott a „narratív kritika” lehetőségeiről és korlátairól. Megerősítette, hogy Hans Freinek a The Eclipse of Biblical Narrative című, mérföldkőnek tekintett munkája (1974) vágott új, járható csapást a bibliatudomány erdejében. Egy új lap indítását is bejelentették: Journal of Theological Interpretation lesz a címe.

Végezetül a harmadik, általam látogatott szekció a „Keresztény teológia és a Biblia” címet viselte, amelyben neves tudósok szóltak a bibliatudomány kérdéseiről.

Fabiny Tibor (ifj.)