Élő víz

Már egy órája várakozom, regisztráltatni akarom magam az ügyfélkapun. Néha felcseng a kijelzőtábla szignálja, de nem az én sorom fogy. Várakozom.

Van időm az adventi gyülekezeti körlevelünkön gondolkodni, már csak azért is, mert többen megelőznek. No, nem protekciósok ők, nem is a portás rokonai, hanem előre időpontot kértek. Nekik nem kell sorszámot húzniuk, ügyüket azonnal elintézik. „Legközelebb már én is így fogok ide jönni” – reménykedem, és ismét belemélyedek az adventi gondolatokba.

„Nyissátok meg kaputokat, fogadjátok Jézustokat!” – énekeltük gyermekkoromban a „szarvasi énekeskönyv” 63. énekét. Advent a várakozás és a kapunyitás időszaka. De ki az, aki várakozik, és ki az, akinek kaput kell nyitnia? Van-e sorszám, és mennyi a várakozók száma?

A kereszténység várja Jézus Urunk visszajövetelét. Várjuk a békés új ezer évet (Jel 20,1 kk.). Ugyanakkor föl kell figyelnünk arra, hogy a Biblia tanítása szerint Jézus is vár minket. A várakozók száma tehát egy; az Isten egyszülött Fia az, aki várakozik. Várja, hogy kaput nyissunk, adventi ügyfélkaput, ahol sorszámok és sorban állás nélkül, közvetlenül vele találkozhatunk.

Sokan megvárakoztatják Jézust. Bár a hittanórákon vagy a konfirmációi előkészítőn már hallottak arról, hogy ő be akar lépni az életükbe, mégsem nyitják meg előtte szívük kapuját. Leültetik életük félreeső várótermébe. Azt mondják neki: „Várj türelemmel, még sok más fontosabb van az életemben, mint te!” Sorszámot adnak neki. Jó nagyot. „Várj a sorodra! Majd szólítlak!”

Győri János Sámuel