evél&levél

Megjegyzést szeretnék fűzni Véghelyi Antalnak A következő nemzedék reménysége címmel az Evangélikus Élet 2006. november 5-i számában megjelent cikkéhez. Idézet az írásból: „Nem tudunk és nem akarunk szakítani az »ötről a hatra« bálványával. Keresztényként sem akarjuk belátni, hogy Isten teremtett világában a fejlődés rendje nem ez.” Hogyan illeszthető ez a megállapítás annak a levélnek a tartalmába, melynek feladója maga Isten? Milyen utasítást ad a babiloni fogságban lévő népének?

„Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok!” (Jer 29,5–6)

Ez a felszólítás nem indokolja azt, hogy „ötről a hatra” törekvéseinket bűnös bálványnak tekintsük. Nem hirdeti az „ötről az ötre” vegetálás alternatíváját sem, még kevésbé az ötről a négyre való visszalépést. A megszorítás, a polgárok megsarcolása nem feltétlenül állampolgári kötelességként elszenvedendő feladat. Reális valóság: az ötről a hatmilliárdra is kerülhetnek egyesek. Ők különleges besorolást és megítélést igényelnek! A levél az egészségtelen nadrágszíj-összehúzás vagy esztelen pazarlás helyett az Istentől kapott javaink józan felhasználását javasolja. Országunk hajója az osztogatás és fosztogatás Kharübdisz és Szkülla szikláihoz csapódott. A kormányos (vezető) felelős a történtekért: a kollektív és egyéni felelősség mellett a vezető megkülönböztetett felelősségvállalását világosan kell látnunk.

Az igemagyarázó megállapítása alapján a magyar nép is vétkezett, jogos a büntetése. A Biblia tükrében ez a megállapítás igaz! Keresztények – az országunk népe is – szívesen hódolnak – Izrael népéhez hasonlóan – idegen isteneknek. Ez volt az oka annak, hogy a választott nép a babilóniai fogságba került. Magyarországon átélhettük a fogva tartás korlátozó kellemetlenségeit. Bálványaink minket is fogva tartanak, lebénítanak. Az idegen istenek bálványait rendszeresen le kell döntenünk. Féltékenyen szerető Urunk akarata ez – a mi érdekünkben.

Ezt mondja az Úr: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (29,13) Ha ennek az igazságára ráébredünk, és e szerint rendezzük életünket, úgy a gyümölcstermés már a mi nemzedékünk áldása lehet.

Mert őbenne szabadok és bővelkedők vagyunk. Így kisebbségben vagyunk, de meghatározói (jó és rossz) lehetünk egész nemzedékünknek. Imádkozó igyekezetünket egész népünk boldogulására megáldja Urunk.

Drenyovszky Kálmán (Budapest)