Keresztutak

Semjén Zsolt, a KDNP elnök-frakcióvezetője és Balog Zoltán, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség képviselője, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke november 30-án sajtótájékoztatót tartott a kormány által kijelölt, a vatikáni megállapodás hatásait vizsgáló bizottság jelentéséről. A jelentést november 28-án hozták nyilvánosságra; a bizottság elnöke Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója volt.

Semjén Zsolt szerint a jelentésnek vannak pozitív elemei; a bizottság személyi összetételében is kiegyensúlyozottságra törekedett – „szélsőséges figurák” kimaradtak belőle. Ugyanakkor szekularista, vagyis a hitéletet a magánszféra részének tekinti. A jelentés kétharmada szerinte közömbös jogfilozófiai és szociológiai fejtegetés, a végén hosszú filológiai anyaggal – Venezuela vagy Gabon igazán nem fontos a téma szempontjából. „Milyen szerepe van a vatikáni megállapodásnak abban, hogy egy miniszter népszerűbb, mint egy püspök?” – kérdezte.

Tartalmilag probléma az intézményrendszernek – elsősorban az iskoláknak – az állami és nem állami intézményekre való felosztása. A jelentés szerint a nem államihoz tartozik a civil és az egyházi szféra. A helyes felosztás a frakcióvezető szerint a nyilvános és nem nyilvános lenne. Az egyházi iskolák ugyanúgy emberi jogi alapon működnek, mint az önkormányzatiak vagy a nemzetiségiek. A nyilvános intézményeket teljes finanszírozás illeti meg, azokat a szervezeteket pedig, amelyek üzleti alapon működtetik az iskolákat, bár ezek is hasznosak, nem illeti meg teljesen – fejtette ki.

Semjén Zsolt egyetértett a jelentéssel abban, hogy nem indokolt az egyházi intézményeknek bizonyos támogatásokból, pályázatokból való kizárása. A jelentés a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával kapcsolatban megállapítja: befolyásolhatja az egyházaknak való felajánlás szándékát az is, hogy ezt a lehetséges 1%-ot más, nem egyházi – egyébként fontos – társadalmi célokra is fel lehet ajánlani. Semjén Zsolt helytelenítette, hogy az 1% felajánlásánál az egyházak és civil szervezetek mellett különféle állami programok is szerepelnek. Helytelennek minősítette azt is, hogy az 1% kedvezményezettje az adózó egyházközsége legyen, ez ugyanis rendkívül bonyolult lenne – Budapesten különösen. Kritikával illette azt a javaslatot is, hogy az állam megszüntethetné a hitoktatás támogatását, hiszen a hittan „fakultatív tárgy, akár a furulyaóra”. Úgy vélekedett, hogy a negatívumok nagy része – idetartozik az iskolák finanszírozására tett javaslat is – tárgyi tévedésen, ismerethiányon alapul. A jelentés végkicsengése – miszerint sem a vatikáni, sem a többi egyházzal kötött megállapodást nem szükséges felmondani – azonban szerinte pozitív.

Balog Zoltán is arra utalt, hogy a tanulmány szerint a vatikáni–magyar vegyes bizottságot kívánatos lenne működtetni. Ennek ismeretében annál bántóbb, hogy a Pénzügyminisztérium nem áll szóba az egyházakkal, a szakmai-pénzügyi érdekcsoportok érdekérvényesítő képessége sokkal jobb. Bár szkeptikus a vallásszociológiai felmérésekkel szemben, a jelentésből kiderül, hogy „a magyar lakosságot még nem sikerült összezavarni az egyházakkal kapcsolatban”.

Kérdésekre válaszolva Semjén Zsolt elmondta: a felmérés szerint a magyar lakosság 62%-a katolikusnak, 18%-a reformátusnak, 3,4%-a evangélikusnak vallja magát; a népesség 14%-a jár legalább havonta egyszer templomba – de mi köze ennek az egyházi iskolák finanszírozásához? „A sport támogatása sem annak függvénye, hogy a társadalom hány százaléka jár hetente edzésre” – fogalmazott a frakcióvezető. Ami az egyházi ingatlanokat illeti: az egyházak azokat kapták vissza, amelyek viszik a pénzt, azokat nem, amelyek hozzák. Szlovákiában, Romániában ez utóbbiakat is visszakapták; Ausztriában az annak idején államosított egyházi nagybirtok után a GDP százalékában állapítják meg a támogatást. Bár a tanulmány szerint a kistelepüléseken szolgáló lelkészek támogatását el lehetne vonni, ez is téves lépés lenne: megítélése szerint ez nem hitéleti támogatás, hanem ugyanaz, mint például a védőnőké; hozzájárul ezen települések életminőségének fenntartásához – fejtette ki.

Mindkét képviselő megállapította: a tanulmány lényege az, hogy tartsák be a törvényeket. „Miért kell jelentést írni arról, hogy be kell tartani a törvényeket?” – tették föl a kérdést.

Szentpétery Péter