Egyházunk egy-két hete

„Az Úr szent Bárányára teszem le bűnömet…” – énekelte a mintegy félszáz résztvevő az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) őszi csendesnapjának záró istentiszteletén, a józsefvárosi templomban november 25-én. Az igei szolgálatok a csendesnap témáját – „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott” (Zsolt 32,1) – mélyítették el.

„Miért ez a boldogság útja?” – tette fel a kérdést a nyitóáhítatban Ittzés István (képünkön) érdi lelkész. Fontos a bűn kérdése, mert a bűn miatt félünk, és aki fél, az nem lehet boldog. A bűnt rendezni kell. Isten boldogságra teremtett bennünket. Az ember keresi ezt a boldogságot. Az Istennel való közösségben lehetünk boldogok. A boldogságtól a bűn választ el. Ezért kell annyit beszélni a bűnről. A bűn megoldására rengeteg megoldás kínálkozik, de a bűn csak a bűnbocsánat által oldható fel. „Vétkeztem!” De van rá bocsánat! „Vétkeztem!” – nem vagyok közösségben az élő Istennel, ez a bűn.

A bűnbocsánatra szükség van. Jézus karjaiban békességre lelhetek. Jézus által visszakerülhetek az isteni közegbe. Ennek egyedüli módja megvallani a bűnt, átmenni a „szoros kapun”. A „szoros kapu” maga az Úr Jézus, az ő áldozata szabadságot teremt. Isten nem tehetett másképpen, így rendezte a bűnt. De hogyan juthatok el odáig, hogy kimondjam: „Vétkeztem!”? A Szentlélek visz el a Golgotához, Jézushoz, segít bemenni a szoros kapun. Jézus nélkül nincs boldogság!

„Jézusom, hajnalcsillagom, / Élő, örök bizonyságom! / Jól tudom, Ő a válaszom, / Ő a békém, igazságom” – hangzott a továbbiakban Lázár Attila bizonyságtétele énekkel, majd 2Kor 5,10 alapján arról szólt, hogy mi a globális üzenete annak, hogy „mindannyiunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé”. Személyesen felelünk életünkért, el kell számolnunk vele! A mondat célja rámutatni: átvilágítottak vagyunk, lelepleztettünk. Jó és rossz kimenetele lehet ennek a krisztusi átvilágításnak. Jézus szándéka az átvilágítással az, hogy az átvilágított győzzön. Fogadjam el Jézus diagnózisát – bűnös vagyok –, hogy győzzek! Ha meghallgatom Jézust, akkor győzelemre tudja vinni az életemet. Ehhez kommunikálni kell Jézussal, aki életet és megoldást kínál, és ebben a kapcsolatban kell megismerni Isten félelmetes tudását, Jézus félelmetes szentségét és szeretetét. Keresztény élet: praxist kaptam.

A megtérés és újjászületés által Jézus praxist ad. Hogyan állunk mi ezzel?

„Létezik az élet könyve!” – kezdte a záró igehirdetést Győrfi Mihály Jel 20,11–15 alapján. Örömhír ez, de ugyanakkor rémhír, mert ha nincsen bent a nevem az élet könyvében, akkor ez a kárhozatot jelenti számomra. A kegyelem elfogadásával, a megtéréssel kerül be a nevem ebbe a könyvbe. Az ítéletkor Jézus közbeszól: „Ő az enyém, mert elfogadta a váltságot!” Azon a napon kiderül, hogy ki mire mit és hogyan épített! „Tedd azt, amit Isten mutat, de annak örülj, hogy neved fel van írva az élet könyvében!” – zárult az igehirdetés. Ezután letehettük vétkeinket „az Úr szent Bárányára”, „ott, a kereszt aljában” békességet kaptunk, és átérezhettük a lényeget: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott.”

Labossa Péter