Élő víz

Az ember földi pályafutása – egy ismeretterjesztő magazinban közölt hír szerint – 2 525 006. október 31-én véget ér. Európai geológusok és paleontológusok jutottak erre a következtetésre Spanyolországból származó, huszonkétmillió éves kövületek tanulmányozása nyomán. A kutatócsoport vezetője, Jan Van Dam utrechti (Hollandia) professzor arra a kérdésre, hogy miként számolták ki ezt a dátumot, két adatot említett. Az egyik: az emlős fajok átlagos élettartama két és fél millió év; a másik: a modern ember kétszázötvenezer éve létezik. Az emberiség pusztulásának okát abban jelölték meg, hogy a Föld pályájában két és fél millió évente csillagászati okokból „törés következik be”. A Föld közel kerül a Naphoz, ennek pedig nagyarányú lehűlés, jégkorszak bekövetkezte a következménye.

A történelem folyamán sokan sokféleképpen próbálták meg kiszámítani az utolsó idők elérkeztének időpontját – eddig sikertelenül. Az ige szerint Jézus dicsőséges visszajövetelének ideje nem ismerhető: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24,36)

Számunkra elsősorban nem is annak kell fontos kérdéssé válnia, hogy mennyi időnk van még – kevés, avagy sok –, hanem sokkalta inkább annak, hogy menynyi feladat vár még addig ránk. Ha eljön Jézus, vajon elmondhatjuk-e majd, hogy megtettünk mindent, vagy legalábbis megpróbáltunk mindent megtenni azért, hogy szavainkkal és tetteinkkel bizonyságot tegyünk Isten szeretetéről? Hiszen – gondoljuk csak el – annyian vannak közvetlen környezetünkben is, akik még nem hallottak a Megváltó váltságművéről… Vagy hallottak ugyan Krisztusról, de annyi sebet kaptak már akár a családjukban, akár a gyülekezetükben, vagy akár épp rajtunk keresztül, hogy úgy döntöttek, nekik örökre elegük van Istenből, egyházból, vallásból, gyülekezetből.

E tény nemcsak „fontosságunk” súlyát, de teendőink számát is megnöveli. Állandó készenlétet igényel. Az ige pontos útmutatást ad: „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Mt 24,42) Ezért folyamatos, illetve „töredékes” adventben, várakozásban élünk. Folyamatos adventben élünk, hiszen napról napra várjuk Urunk eljövetelét, készülünk rá. És „töredékes” adventben is évről évre részünk van: a karácsony előtti négy hét alatt különösen is törekszünk arra, hogy felfelé és befelé figyeljünk, hogy megtisztított szívvel érjen bennünket a szenteste.

Advent napjai a szembenézés és az esély időszakává válhatnak mindnyájunk számára. Szembenézhetünk önmagunkkal, hibáinkkal, hiányosságainkkal, és – változtathatunk. E nehéz lépéshez szükségünk van Isten segítségére. Hívjuk őt bátran, és támaszkodjunk rá, hívjuk be őt a szívünkbe és az életünkbe! Hiszen mit ér a karácsonyfa és alatta a sok ajándék, mit ér a finom ételektől roskadozó asztal, ha Jézus nem része az ünnepünknek éppúgy, mint a hétköznapjainknak? Mert – amint azt Silesius írta: „Ha Krisztus ezerszer is megszületik Betlehemben, ám benned nem, örökre elvesztél.”

Gazdag Zsuzsanna