Élő víz

Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28)

Advent második hetében az Útmutató reggeli és heti újszövetségi igéi Jézus Urunk második eljövetelét hirdetik: „Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint.” (Mt 16,27; LK) Az Isten Fia második adventjét égi és földi jelek kísérik, „és akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel” (Lk 21,27). Az ő visszajövetele örömhír, „mert elközelget a ti váltságtok” (Lk 21,28; Károli-fordítás). „Mert mi mást jelent »a ti váltságtok«, mint hogy téged, ki most az ördög foglya s minden ő nyilának célpontja vagy, Krisztus megszabadít, s magához visz? Miért félnél és rettegnél hát az ítélet jeleitől? De nem jelekben van a vigasztalásunk, hanem abban, hogy maga Krisztus nincs messze” – írja Luther. Ezt üzeni Jakab is: „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” (5,8) „…kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,12) Mit ígért Isten? Krisztus „másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre” (Zsid 9,28)! Miként várjuk vissza a jövendő javak főpapját, aki megtisztítja lelkiismeretünket a holt, halálra vivő cselekedetektől, hogy már e földön szolgálhassunk az élő Istennek?! Szolgálata során a hű pergamoni gyülekezet eltűrte a nikolaiták tévtanítását, mely szerint nekik a bálványáldozatban való részvétel, a kicsapongó, parázna életmód sem árthat. „Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar…” (Jel 2,16) Az efezusi gyülekezet viszont gyűlölte a nikolaiták cselekedetét, de elhagyta az első, „agapé” szeretetet. „Térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád…” (Jel 2,5) Szeretjük-e Urunkat és Istenünket teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből és elménkből (lásd Lk 10,27)? Pál tudta, hogy ha e földi sátora összeomlik, van örökkévaló mennyei hajléka. „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett…” (2Kor 5,10) Pál itt vajon a cselekedetek szerinti megítéltetésről tanít, avagy a kegyelemből való megigazulásról? Mindkettőről; de csak azokról szól, akik e testben az Úr Jézusba vetett hitben jártak, ezért hazaköltöztek az Úrhoz. Ők Krisztus eljövetelekor jutalmat kapnak. Ma is sokak nyugtalanító kérdése: „Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” Jézus örök válasza: „…én vagyok”; és „ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján” (Lk 22,70.69). Eljövetelének célja a „nagy” találkozás hívő népe feltámadásának s felragadtatásának idején: „…az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4,16–17) Kérjük is őt: „Áldott Jézus, segíts minket erre, / Jöjj, és vígy át az örök életre, / Ahol örömben / Üdvözültekkel élünk a mennyben!” (EÉ 509,4)

Garai András