Napról napra

Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! 1Kir 8,29a (Jn 8,35; Mt 11,2–6/7–10/; 1Kor 4,1–5; Zsolt 33) A templomokban, főleg istentiszteleti alkalmakkor, sokszor megérezzük Urunk jelenlétét. Ő ugyan nincs helyhez kötve, így találkozunk vele otthonunkban, az egyéni imádkozáskor is, mégis a templom az az „orvosi rendelő”, ahol megtalálhatjuk őt. Ott valóra válik az a csoda, hogy a Végtelen és Mindenható belealázkodik a szűk emberi térbe és időbe, hogy mi, emberek találkozhassunk vele. Sőt a gyülekezeti énekben, az igehirdetésben, az úrvacsorában megtapasztaljuk személyesen is a jelenlétét.

Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Zsolt 27,1b (Mk 5,29–30; 1Thessz 5,16–24; Ézs 28,14–22) Ez is egy olyan bibliai ige, amelyet jó lenne könyv nélkül megtanulni, hogy nehéz és veszélyes időkben eszünkbe juttathassa Isten. Hányszor tapasztaltuk már meg az ilyen igék vigasztaló és bátorító erejét! Így elevenedik meg számunkra a Biblia. A Szentírás nemcsak egy régi és érdekes könyv, hanem nekünk szóló mai üzenetet tartalmaz.

Míkájehú így felelt: Az élő Úrra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond. 2Krón 18,13 (Róm 1,16; 2Kor 1,18–22; Ézs 29,17–24) Minden igehirdetőnek és minden keresztény embernek naponkénti imádsága, hogy Isten szóljon hozzá. Mert Isten nem köteles velünk kapcsolatot tartani. Bűneink miatt bizony sokszor szakad meg a vele való kapcsolatunk. A prófétai lélekkel rendelkező ember másik imádsága, hogy hűségesen tovább tudja mondani a meghallott igét, és ne az emberi körülmények határozzák meg a mondanivalóját. – Váljon ez a két kérés a mi naponkénti imádságunkká is!

Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Zof 3,16–17a (Júd 25; Jel 5,1–5; Ézs 32,1–20) Szükségünk van bátorító igékre, mert életünkben annyi nehézséggel találkozunk, hogy végül elcsüggedünk. Ha csak a problémákra figyelünk, elfogy az életerőnk, és erőt vesz rajtunk a depresszió. De ha Istenre tudunk nézni, akkor látjuk, hogy nála végtelen erő van, amelyből nekünk is akar adni. Nemcsak mi, hanem „a nagy emberek” is el tudnak csüggedni. Ezért írta ki például Luther maga elé figyelmeztetésnek: „Meg vagyok keresztelve!” Ami azt jelentette számára, hogy Isten vele van, mert a keresztségben gyermekévé fogadta. Mi is emlékeztessük magunkat, hogy Isten velünk van, mert meg vagyunk keresztelve, és ő ma is szól hozzánk.

Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!” Lk 1,30 (Zsolt 31,10; Jel 3,7–8.10–11/12/; Ézs 33,17–24) A karácsonyi készülődésben talán sokan úgy érzik, hogy bajban vannak, mert nem készülnek el időben az ajándékaik, és nem sikerülnek szép karácsonyi terveik. Lehet, hogy valóban nem készülnek el, és nem sikerülnek. Mégis, a mai újszövetségi ige így vigasztal: kegyelmet találtunk Istennél. Ezért jött el Jézus. Ha ennek tudunk örülni, akkor van igazi karácsonyunk! Ráadásul még azt a csodát is megéljük, hogy mi is elkészülünk a karácsonyi ajándékainkkal.

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Fil 4,6 (Zsolt 97,11; Jel 22,16–17.20–21; Ézs 35,1–10) Mai igénk súlyát és hitelességét az előtte lévő mondat adja: „Az Úr közel!” Ha Istent közel tudjuk magunkhoz, akkor nem félünk a jövőtől, az előttünk lévő úttól, hisz azon is ő vezet, a mögöttünk lévő útra – bűneinkre – pedig bizton kérhetjük bűnbocsátó és helyreigazító kegyelmét. Elmondhatjuk neki, hogy mi fáj, hogy mi bánt bennünket, valamint meghallhatjuk útmutatását, hogy mi mindent köszönhetünk meg neki, és mi mindenért adhatunk még hálát.

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Zsolt 118,17 (Jn 5,15; Róm 15,8–13; Mt 1,1–17) A karácsony előtti rohanásban sokan úgy érzik, hogy nem fogják túlélni ezt az időszakot, annyi elintézetlen feladat van még előttük… Igénk nyugalomra int. Nem akkor van igazi karácsonyunk, ha minden ajándékcsomagot elkészítettünk, és elküldendő leveleink címlistájának minden elemét kipipáltuk. Akkor van karácsonyunk, ha Isten szeretetét, közénk jött Gyermekét tudjuk hirdetni másoknak. Ezt tették az angyalok is. Így lehetünk mi is Isten követeivé – angyalaivá – mások számára.

Missura Tibor