Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 52 - In dulci jubilo – karácsonyi énekeink

Cantate

Ünnepeink

In dulci jubilo – karácsonyi énekeink

E cikkünk legfontosabb karácsonyi énekeinket mutatja be. Szeretnénk ezzel is hozzájárulni az ünnep lényegének jobb megértéséhez. (E. Zs.)

Karácsonyi énekekről szóló írás aligha kezdődhet mással, mint az első karácsonykor énekelt angyali ének megemlítésével. A Glóriában – „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14) – egybekapcsolódik a mennyei és a földi muzsika. Ez az Istent dicsőítő és az ember megszenteléséért könyörgő énekek mindenkori mintája. Nem véletlen, hogy sok karácsonyi tétel belőle merít ihletet, de mivel általános alapigazságot fogalmaz meg, ezekkel a sorokkal minden istentiszteleten találkozhatunk.

Az ismertetést Luther énekeivel kezdjük. A Mennyből jövök most hozzátok (EÉ 150) kiindulópontja a pásztoroknak szóló angyali híradás. Miközben elbeszél, személyessé is teszi a történetet, majd a hatodik versszakban a karácsonyi események átélésére buzdít. Az eredeti szöveg itt tovább folytatódik. A hiányzó versszakokat általánosabb formában úrvacsorai énekünkben (EÉ 305) ismerhetjük fel. A dallamot a reformátor egy középkori ének alapján írta. A szöveg tartalmához nagyon jól társul az ereszkedő szerkezet. Magyarországon az 1630-as évektől része volt az evangélikus énekeskönyvek karácsonyi fejezetének, de ismertsége túllépte a felekezeti határokat: sajátos variánsát éneklik a katolikusok és a reformátusok.

Énekeskönyvünk még két karácsonyi Luther-szöveget közöl. A Jézus Krisztus, dicsértessél (EÉ 154) Németországban talán a Vom Himmel hochnál is rangosabb. Míg itthon a Mennyből jövök dallamával használjuk, ott saját dallammal éneklik. Luther egy 14. századból való karácsonyi szekvencia nyomán írta, mely annak a csodának a leírása, hogy miként öltözött Isten emberi testbe. Ezt a tartalmat erősíti, hogy a német verzió minden versszaka Kyrieleisszel zárul.

A másik Luther-szöveget szintén énekeskönyvünk 150. énekének a dallamával párosítva találjuk meg. A Mennyei angyalseregek (EÉ 155) arra utal, hogy a reformátor számára a karácsonyi történet értelmezésének egyik kulcsa az angyalokhoz és a pásztorokhoz kapcsolódó szakaszban rejlik.

A karácsonyi énekek felekezeteket összekapcsoló rétege a 14. században született, Európa-szerte ismert kancióké. Ilyen az In dulci jubilo (EÉ 151) is, amelyben latin és anyanyelven íródott sorok váltakoznak. A szövegben összekapcsolódik a karácsonyi idill és az isteni örökkévalóságra való utalás. Ezt adják vissza az eredeti verzió latin sorai: míg az első versszak eleje a jászolra utal, a vége kimondja: Alpha es et O (kezdet ő és vég). A második versszakban pedig az „O Jesu parvule…”-ra (Ó, kicsinyke Jézus…) a princeps gloriae (dicsőség fejedelme) felel. Ezekkel az ellentétpárokkal fejezi ki a szövegíró, hogy a karácsonyi kisgyermek azonos a megdicsőült Úrral.

Reformáció előtti kanció a Kit sok boldog pásztor dicsért (EÉ 152) és az Örömdalok hangozzanak (EÉ 153) is. Az előbbi a karácsonyi történet egyes állomásait veszi sorra; a második középpontjában a történet üdvösséges volta áll.

A 15. századi énekek közül Nikolaus Hermané (EÉ 156 – Jöjj, Isten népe, áldjuk őt) különleges erővel irányítja figyelmünket Isten üdvözítő cselekedetére, hogy elküldte szent Fiát: jászolban fekszik gyengén, szegényen. Ebből fakad a hálaadás. A következő énekben (EÉ 157 – Egy zsenge rózsatőről) a hangsúly az ószövetségi próféciák beteljesedésére kerül.

Két Paul Gerhardt-éneket is találunk a karácsonyiak között. Az Ím, jászlad mellett térdelek (EÉ 161) J. S. Bach dallamával vált általánosan ismertté. Ez az ének a gyermek Jézushoz szóló bensőséges imádság, mely utal a karácsony és a passió összefüggésére is.

A Krisztus Urunknak áldott születésén (EÉ 158) a magyar énekkincs kiemelkedő alkotása. A kiindulópont itt is a karácsonyi angyalének, melyet szinte szó szerint idéz a szerző, Pécseli Király Imre. A 3–4. versszak a prófétai jövendölések beteljesítőjeként állítja elénk Jézust. A két záró versszak pedig hálát ad, és örömre buzdít. A kupolás szerkezetű dallam az új stílusú magyar népdalok rokona. Szép íve jól hordozza a szöveget.

Karácsonyi énekeink segítségével a mennyből leszálló angyalok énekére válaszul „hadd zengjen énekszó, / Fel, égig ujjongó…” (EÉ 151,1)

Finta Gergely