Egyházunk egy-két hete
Lelkésziktatás a „vizek városában”
Az esperes igehirdetésének alapigéjeként Zof 3,16–17-et választotta: „Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít.” Igehirdetésében az esperes a lelkészi megfáradás veszélyétől óvta Csorba Jánost. Minden Krisztus szolgálatában álló embernél, bármily erős is az elhivatottság érzése és a hit frissessége, valós fenyegetés a megfáradás. Ezt csak részben tudják ellensúlyozni a lelkész személye iránt megnyilvánuló szeretet és a szolgálat során átélt sikerélmények. Sok lelkész küszködik a Jézus ügyével szembeni közönnyel, az ifjúsági munka során megtapasztalható nevelési hiányosságokkal és a gyülekezetben mint emberi közösségben meglévő ellentétekkel, feszültségekkel, esetleges rosszindulattal. Eljuthat a lelkész addig a pontig, hogy feltegye magának a kérdést: Megéri? Tudom tovább végezni ezt a szolgálatot? „Ilyen pillanatokban jusson eszedbe ez az ígéret, hogy túljuss az ilyen mélypontokon!” – fejezte be igehirdetését Kiss Miklós.
Csorba János parókus lelkészként elmondott első igehirdetésének alapigéje Zsolt 18,30b volt: „…ha Isten segít, a falon is átugrom.” „Ez az ige életemben először reménység volt, hogy minden előttem tornyosuló feladatnak azzal a tudattal vághatok neki, hogy Isten segítségét magam mögött tudhatom. Később ez a reménység hitvallásommá vált” – vallotta igehirdetésében a frissen beiktatott lelkész. „Ugyanakkor figyelmeztetés is ez az ige, hogy mindig, mindenben az Istent keressük, őhozzá forduljunk.”
Csorba János az apostagi gyülekezetből jelentkezett hittudományi egyetemünkre. Miután elvégezte, segédlelkészként az intézményben lett rektori titkár. 2005. augusztus 15-én került Győrbe először segédlelkészi, majd ez év február elsejével helyettes lelkészi beosztásba. Lelkészi szolgálatában elsősorban a sokszor gyülekezeten belül is meglévő falak lebontásán szeretne fáradozni, de kiemelt figyelmet kíván fordítani a gyermek- és ifjúsági munkára is.
K. M.
Regionális hozzárendelés: Gy?ri Evangélikus Egyházközség