Egyházunk egy-két hete

„Tudjátok, mi a legszebb a népviseleti öltözetetekben? Az énekeskönyv a kezetekben!” – szólt az ikladi evangélikus templom szószékéről dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a főhajó két oldalán álló fiatal, hagyományos ikladi ünnepi viseletbe öltözött leányokhoz az anyagyülekezetté válás századik évfordulóján tartott istentiszteleten december 17-én, vasárnap.

A ma már mintegy másfél ezer tagot számláló, sváb eredetű gyülekezet története az 1750-es évekre nyúlik vissza. Az ikladi evangélikusok kétszeresen is kisebbségi helyzetben voltak. Egyrészt nem volt könnyű megmaradni a magyar „katolikus tengerben” a jobb megélhetés reményében idetelepült stájereknek és karintiaiaknak, valamint az erős katolikus befolyás alatt álló osztrák földről elűzött, a lutheri hagyományokhoz hű kitelepítetteknek. Másrészt pedig a német ajkú családok nemzeti kisebbségben kezdtek el dolgozni, kezdték el gyermekeiket taníttatni.

Az ikladi közösség akkor még a szomszédban lévő aszódi gyülekezet filiájaként, vagyis leányegyházközségként működött, majd 1906-ban – miután az egyházközségi tagok számban gyarapodtak, a gyülekezet pedig anyagilag megerősödött – önállósultak.

A száz esztendeje anyaegyházközségként élő gyülekezet jelenlegi lelkésze, Babka László családjával nyolc éve szolgál az ikladi evangélikusok között. A gyülekezeti ház építése és a templom renoválása után az idén a parókia felújítása is megtörtént. Ezért és az elmúlt száz évért adtak hálát a felekezeti és nemzeti hagyományaikat máig őrző ikladiak.

Kevés helyen tapasztalhatjuk, hogy az országon belüli testvérgyülekezetek szoros kapcsolatban vannak egymással. Iklad a pesterzsébeti testvérekre figyel, és viszont. Ezért mások számára példát mutatva a testvérgyülekezet tagjai és lelkésze, Győri János Sámuel is ellátogattak a Galga völgyi falucskába e szép téli vasárnapon.

Horváth-Hegyi Olivér

Regionális hozzárendelés: Ikladi Evangélikus Egyházközség