A vasárnap igéje

ÓÉV ESTE – Ézs 30,15–17

Szilveszter éjszakájának sajátos hangulata van. Emberek járják az utcákat, dudák rikoltoznak, petárdák durrannak, pezsgősdugók pukkannak, itt-ott emberek kiabálnak. Nem szeretem, értelmetlennek, tartalom nélkülinek látom ezt a nyüzsgést. Számomra az óévhez a csend tartozik, a gondolatok csendje, amelyben megszólalhat Isten.

Ilyenkor három téma körül forognak a gondolataim: visszatekintés arra, ami mögöttem, mögöttünk van; előretekintés az eljövendő évre; az időhatár átlépésének méltó megünneplése. Mindhárom gondolatkör bőséges lehetőséget ad arra, hogy beszélgessünk egy jóízűtIstennel.

Mennyi minden történt velünk az elmúlt évben! Személyes életünkben talán új iskola, diplomaszerzés, új munkahely, házasság, gyermek születése, új otthonba költözés, pihentető szabadság, sikerek és kudarcok – vagy éppen betegség, gyógyulás, de lehet, hogy haláleset… Van, amire örömmel emlékezünk, van, ami fájó emlék. De nemcsak a saját életünkben, hanem a környezetünkben is sok minden történt. Becsaptak minket, hazudtak nekünk. Méltó ünneplés helyett brutális verést kaptak azok is, akik csak ünnepelni szerettek volna.

Nem elmenekülni kell az emlékek elől, és nem is hangoskodó önfeledtséggel elűzni őket, hanem azt, ami szép volt, köszönjük meg ezen a visszatekintéses estén Istennek; amiben mi vétkeztünk, azért kérjünk bocsánatot, amit pedig ellenünk vétettek mások, azt bocsássuk meg. Csak így lehet lezárni azt, ami elmúlt, amin változtatni már amúgy sem lehet.

Megtérve Istenhez, higgadtan és megbékélve, benne bízva nem a nyugtalanság zajos lelkével, hanem az Istennel és emberekkel megbékélt szív erejével lépjünk túl a mögöttünk lévő éven. Csak így tudunk átlépni és elindulni az új évbe anélkül, hogy a múlt utánunk nyúlna, és félelemmel bénítaná meg az új évbe vezető lépteinket.

Ézsaiás próféta szavai nem a legbiztatóbbak. Nem amiatt, mert Isten nem akar jó jövőt adni népének, hanem amiatt, mert a nép nem akarja megfogadni Isten tanácsát. Nagy hangon, magabiztosan mondogatják, hogy nem jó Isten nyugalomra, békére figyelmeztető szava, majd ők maguk kiharcolják a jövőjüket. Isten arra figyelmezteti népét, hogy ennek a vége szégyenteljes bukás, kudarc lesz. Hányan szőnek ma is olyan terveket, amikor a jövőről gondolkoznak, hogy „lóháton vágtatunk”, „gyorsan hajtunk”! Az időt kihasználni akaró ember számára a megtérés és a higgadtság passzív magatartás, amely nem vezet eredményre. Rohanó világunk törvénye, hogy ha vinni akarod valamire, akkor az életet tudatosan és intenzíven kell élned. Ezt jelképezi a szilveszter éjszaka is. Nem kell a megtérés, hogy higgadtan, Isten jelenlétében lépjünk át az óévből az újba, inkább választjuk a mámoros átrohanást. Ezért nincs sem szilveszterkor, sem az új évben békénk és bizalmunk, és nincs erőnk sem.

Nem a szilveszteri ünneplést kifogásolom, hanem azt, ahogyan ilyenkor általában ünnepelünk. Azt, hogy ünneplésünkből kifelejtjük őt, aki az idő és az egész világ Ura, Istent. Azt kifogásolom, hogyha meg sem halljuk szavát, pedig neki van jó tanácsa arra, miként zárjuk le az elmúlt évet, és miként induljunk el az újba. Ne veszítsük el fejünket szándékosan az alkohol, a szabadosságig menő mulatozás mámorában! Ne szórjuk szét magunkat – a szórakozás szavunk erre utal – a tömegélményben feloldódva! Legyen számunkra az óév este és a szilveszter éjszaka igazi, Isten jelenlétében eltöltött ünneppé. Olyan ünneppé, amelyen nem szétszóródunk, hanem összegyűjtjük erőinket az új évre. Nyugodt erő ez.

Balicza Iván