Élő víz

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. (Jn 1,14)

A karácsony utáni héten az Útmutató reggeli, heti és ünnepi igéi a mulandó ember számára az örökkévaló Isten változatlan szeretetét hirdetik. Az esztendő fordulóján mi is rádöbbenhetünk: „A hegyek megmozdulnak, és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom nem mozdul tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg – így szól az Úr, aki könyörül rajtad.” (Ézs 54,10; LK) A békességet szerző Isten az agg Simeon számára megadta, hogy karjába vehesse a Messiást: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet…” (Lk 2,29–30) Az élet igéjének szemtanúja volt János, ennek okán írhatja, hogy „ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk” (1Jn 1,2). A 2006. évet búcsúztatva két megállapítást tehetünk: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt 103,8), s „minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pt 1,24–25). Ezért vegyük komolyan az Úr Jézus vigyázásra intő szavait: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) És Pállal vallhatjuk: a választottakat senki és semmi sem szakíthatja el „Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,39). Tudjuk: „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet.” (Zsolt 124,8; LK) Tudjuk, kiben hiszünk, ezért a 2007. év első napján is tőle várjuk az Isten és az ember cselekedeteiről szóló jó híreket. Ezt mondja az Úr: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” – s természetesen meg is látjátok (Ézs 43,19a). „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3,17) Mert azért jött, hogy hirdesse „az Úr kedves esztendejét (Lk 4,19)! Mi pedig – megalázva magunkat Isten előtt – így tervezzünk: „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) De ezt az életprogramot is átvehetjük: „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) A fáraó leánya fiává fogadott egy héber kisfiút „és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki” (2Móz 2,10). Sára nevetett magában az Úr ígéretén, de – „Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát” (1Móz 21,3)! Az özönvíz után Isten ezt mondta: „…szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Móz 9,13) Vízkeresztkor „az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, jött el a világba” (Jn 1,9; LK). Ezért kétezer éve „múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság” (1Jn 2,8b)! A csillag elvezette a bölcseket Jézushoz, „meglátták a gyermeket (…), és leborulva imádták őt” (Mt 2,11). Pál ezt írja: „…a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is…” (Ef 3,6) „Nekünk lettél boldogságunk, / Üdvösségünk és váltságunk.” (EÉ 187,2)

Garai András