Kultúrkörök

Hogyan lesz valakiből Erdély és Magyarország fejedelme? Honnan indul? Milyen a családi háttere? Kikkel veszi magát körül, kikkel köt szövetséget, és kiket tekint ellenségének? Melyek azok az értékek és célok, amelyekért élete utolsó percéig küzd? És egyáltalán: milyen politikai és vallási helyzet jellemzi a 16. század második felét, a három részre szakadt Magyarország korát? Ezekre a kérdésekre ad választ Szabó András „Téged Isten dicsérünk” – Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelme című könyve.

A szerző foglalkozását tekintve irodalomtörténész, de – amint a bevezetésben írja – „gyakran téved a történelem, a művelődéstörténet és az egyháztörténet területére”. Szándéka szerint nem tudományos munkát kívánt írni, hanem népszerű összefoglalást. Könyve valóban olvasmányos; nem száraz „adathalmazt” talál benne az olvasó, hanem egy érdekes és izgalmas életút bontakozik ki a szeme előtt. Egy olyan életút, amelyben bár voltak „vargabetűk” – Bocskai tetteit egy időben hol a Báthoryakkal, hol a Habsburgokkal való rokonszenv vezette, leginkább attól függően, hogy mikor melyik uralkodó hozott az ő egyéni érdekeinek kedvezőbb döntést, illetve ő melyiküket tudta jobban befolyásolni –, de a végén ott az egyértelmű állásfoglalás: élete utolsó éveit a protestánsok vallásszabadságáért, illetve a Magyarország és Erdély függetlenségéért folytatott küzdelemnek szentelte.

A Kálvin Kiadó ezzel a kötettel emlékezik Bocskai István halálának négyszázadik, valamint születésének jövőre esedékes négyszázötvenedik évfordulójára, illetve az általa vezetett 1604–1606-os felkelésre és az azt lezáró, a protestánsok szabad vallásgyakorlását biztosító bécsi békére.

– vitális –