A közelmúlt krónikája

A lutheránus derű állt a középpontban azon az előadáson, amelyet az Evangélikus Hittudományi Egyetemen rendeztek meg a Magyarországi Luther Szövetség és a Luther Kiadó szervezésében december 15-én. A szervezők meghívását elfogadva az egyesült államokbeli gettysburgi egyetem professor emeritusa, Eric W. Gritsch tartott előadást Luther humoráról, egy olyan témáról, amelyet korábban evangélikus teológusok még nem tartottak érdemesnek közelebbről megvizsgálni. Az amerikai teológusprofesszort dr. Reuss András, az EHE Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője mutatta be, munkásságáról és eddig megjelent könyveiről pedig ifj. dr. Fabiny Tibor – az előadás tolmácsa – számolt be az érdeklődőknek.

Milyen kapcsolat létezhet a hit, a vallás, a spiritualitás és a humor között? Luthertől egyszer megkérdezte egyik tanítványa, hogy Isten vajon mit csinált azelőtt, mielőtt megteremtette a világot. Luther erre azt válaszolta, hogy Isten a pokol megteremtésével foglalatoskodott, hogy odaküldhesse mindazokat, akik ilyen ostoba kérdéseket tesznek fel.

Híres asztali beszélgetései során a reformátor sokszor alkalmazta azt a módszert, hogy a hitbeli eltévelyedéseket vagy a teológiai gondolkodás abszurdba hajló túlzásait nem kegyes szavakkal és bonyolult dogmatikai eszmefuttatásokkal, hanem világosan érthető és frappáns, szellemes – olykor bizony vaskos szavakat sem nélkülöző –, kijózanító vagy egyenesen megsemmisítő humorral tette helyre.

Eric W. Gritsch professzor olyan szellemes Luther-idézetek láncolatára fűzte fel előadását, amely gyakran késztette nevetésre a hallgatóságot. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy ezen az alkalmon csak könnyed viccelődésről és poénokról esett szó: az előadás célja nem Luther vicces mondatainak felsorolása volt. Az előadó a reformátor humorát alapvetésként használva mélyreható szemlélettel mutatta ki, hogy e humor mögött milyen fajsúlyos teológiai gondolkodás húzódik meg.

Luther humoros volt, de azért, mert belül, lélekben szabad emberként élte az életét. Tudta és átélte azt a hitigazságot, hogy a megigazulást hite által saját magán kívülről kapja az ember – ezért válik szabaddá arra, hogy életével, adottságaival, tehetségével másokat szolgáljon. Ezáltal arra is szabaddá lesz, hogy önmagát ne vegye annyira komolyan. Luther felszabadult humorral és derűvel szemlélte maga körül a világot, mert élete legvégső kérdésének a megoldását egy nála sokkal nagyobb hatalom biztos kezében tudhatta.

A hit, a teológia és a spiritualitás kérdéseinél nehéz komolyabb és jelentősebb kérdéseket elgondolni, hiszen ezek létünk legvégső alapjait érintő témák, amelyek az örökkévalóság dimenziójába helyezik életünk és halálunk, eredendő jóságunk és bukottságunk, üdvösségünk és kárhozatunk nyugtalanító kérdéseit. Sem Luther korában, sem azelőtt vagy azután nem volt jellemző, hogy a keresztény egyház humorral, derűvel, jókedvvel próbálta volna megmutatni életét és tanítását a világnak – mára sem vált általánossá, hogy a közvéleményben a humor képzetét társítanák a keresztény egyházak bármely megnyilvánulásához. Épp ellenkezőleg: a keresztény vallást és egyházi életet komor, szigorú, mosolytalan és örömtelen, nyomasztó légkörű, zárt világnak képzelik a kívülállók. (Kérdéses, hogy ez a kép vajon teljesen alaptalan-e.) Luther azonban életművének egyes – kevésbé ismert – részeivel épp azt bizonyítja, hogy a humor nemcsak a mindennapok szürkeségét megfűszerező, kiegészítő járulékos elemként tartozik hozzá a hívő ember életéhez – amellyel adott esetben enyhíteni lehet a vallás nyomasztó légkörét –, hanem olyan mélyen rejlő lelki-szellemi tulajdonságként, amely éppen a legkomolyabb hitigazságok megtapasztalásából és hiteles továbbadásából fakad.

Luther üzenete a humorról a mai hitközösségek számára is aktuális: vajon elmondhatja-e magáról a keresztény hívek többsége, hogy a hit megélése megadta nekik azt a belső szabadságot, amelyből mosoly, derű és az élet egészségesen humoros szemlélete fakad?

Felfedezhető-e a mai gyülekezeti és hitéletben az a felszabadult atmoszféra, amelyben a közösség tagjai ugyan roppant komolyan veszik azt, amit hirdetnek – de önmagukat már sokkal kevésbé? Luther nemcsak a hittételek legkomolyabb mélységeire tanít bennünket, hanem arra is, hogy a hit biztos talaján megállva örömmel, őszintén és – Isten felszabadító ajándékaként – szívből tudjunk nevetni.

Az előadást követően Gritsch professzor dedikálta a Luther Kiadó gondozásában Isten udvari bolondja – Luther Márton korunk perspektívájából című, nemrég megjelent könyvét (Luther Kiadó, Budapest, 2006, fordította: Böröcz Enikő), melyet a résztvevők a helyszínen megvásárolhattak.

– petri –