Napról napra

Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mt 6,13a (4Móz 21,7; Lk 4,16–21; Jak 4,13–15; Zsolt 8) Ha a kísértésben megállsz, az próbatétellé válik, melyen keresztül erősödik a hited. Ne panaszkodj hát, hanem a különös és különleges helyzetekben is hívd az Urat. És a gonoszt ne te akard legyőzni, mert fegyvereid gyengébbek, mint az övéi, és a hamis eszközt ő jobban tudja forgatni. Hanem hívd az Urat! Az ő neve: Jézus, Szabadító. Bűntől, haláltól, ördögtől, ellenségtől, betegségből, önmagadtól… Ő győzzön idén is!

Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Zsolt 34,20 (Róm 8,18; Józs 24,1–2a.13–18.25–26; 1Móz 1,1–8) Ha nem lenne az életünkben küzdelem, nem kérnénk az Úr segítségét, és nem vennénk észre körülöttünk való munkálkodását. A győzelmekben bizonyul hatalmasnak a mi Istenünk. Ahogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzeteket is megoldja, és a legnagyobb ellenséget is megszégyeníti. Ahogy a legnagyobb hiányomat is pótolja. „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott, / Dicsőséggel fényes a diadalod!” (EÉ 388) Jó a Győztes oldalán lenni.

A Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet. Jel 7,17 (Zsolt 73,24; 2Móz 2,1–10; 1Móz 1,9–25) Milyen lesz Isten örök országában? A Bárány lesz középen, tehát az jut be, aki megérti, hogy Jézus őérte adta az életét a kereszten. Betelik minden szükségünk és valódi igényünk, és megronthatatlan, elvehetetlen boldogságban fogunk örökké élni. Te vágysz-e egy olyan helyre, ahol nincs semmi rossz?

A reménység Istene töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. Róm 15,13 (Zsolt 34,6; 1Móz 21,1–7; 1Móz 1,26–31) A reménység olyan isteni ígéret, amely még nem teljesedett be. De be fog következni, mert ő mondta. Ne add föl a jóért, az Isten ügyéért folytatott küzdelmet, mert a cél éltet. Ha idős vagy is, ne add föl az életet, mert például a legnagyobb szolgálatot, az imádság szolgálatát még mindig végezheted. Valamit még benned és általad el akar végezni Isten. – Amikor a teológiáról bevittek sorkatonának, először elcsüggedtem. De amikor kértem, hogy mutassa meg az Úr, hogy mit akar itt bennem és általam elvégezni, egyből reménysugár támadt. És nem volt már értelmetlen az ott töltött idő.

Így szól az Úr: Ha kiált hozzám, meghallgatom. Zsolt 91,15 (Róm 10,12; 1Móz 9,12–17; 1Móz 2,1–4a) Ez magának a hatalmas, imádságokat meghallgató Úrnak az ígérete. Így kezdődik: „Ha…” Ez a föltétel: „Ha kiált hozzám…” S mivel az ő szava igaz, akkor, ha a föltételt teljesítettem, biztos, hogy megadja, amit kérek. Biztos lehetsz imádságod meghallgatásában, nem a négy falnak beszélsz! Miért? Nem azért, mert emberi biztosítékaink vannak, hanem mert igéjében ezt ígérte. S ha a föltételt teljesíted, ő is megteszi a magáét. Van egy nagy kérésed? Imádkozhatsz érte a meghallgatás bizonyosságával.

A bölcsek meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Mt 2,11a (Hós 1,7; Mt 2,1–12; Ef 3,2–3a.5–6; Zsolt 72) Egyik karácsonyi énekünk első sorát kétféleképpen fordították: „Itt állok jászolod felett”, illetve „Ím, jászlad mellett térdelek” (EÉ 161). A világ nagy bölcsei lefelé néznek a jászolra, és csak a „Kisjézust” látják, egy gyermeket, aki félreállítható. Az igazi bölcs pedig a gyermek Jézusban is látja a hatalmas Megváltót, Szabadítót. Leborul a jászol előtt, és fölfelé tekint. Leborul a világ szemében félretehető, kihagyható Jézus előtt. És mivel nagynak tartja, a Mindenható is nagy dolgokat cselekszik vele. Hogy a legnagyobb dolgot tegye meg veled az Isten: „Ma még lehet, ma még szabad, / Borulj le a kereszt alatt.”

Széll Bulcsú