Evangélikusok

„Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!” (Ézs 43,19a) – a bibliaolvasó Útmutató 2007. évi igéjében az Úr cselekvő voltára utal a reményt keltő ószövetségi szakasz. Hogy első olvasatban kiben milyen gondolatokat ébreszt a Herrnhuti Testvérközösség által választott ige, az természetesen attól is függ, hogy ki milyen személyes élethelyzetben olvassa e próféciát. Az egyházunk különböző munkaterületein szolgálók körében végzett „véleménykutatás” során megfogalmazódott vallomásokat Gazdag Zsuzsanna szedte csokorba.

– Amikor megtudtam, mi lesz a 2007. év igéje, első gondolatom az volt, hogy vajon ez jót vagy rosszat jelent-e számunkra. Mindenütt nehézségekről, várható bajokról olvastunk, hallottunk. Hajlottam arra, hogy rossz változások jönnek. Azonban mire eljutottunk az új esztendőig, arra gondoltam, hogy Isten ígéretei nem lehetnek rosszak. Biztosan lesznek nehézségeink, sőt várhatóan nehezebb év elé nézünk, mint eddig bármikor a Huszár Gál könyvesbolt életében. Mégis van bennem bizakodás, hogy mint mindenből, ebből is „sülhet” ki jó. Talán összetartóbbak leszünk, talán megértőbbek egymással. Az anyagi nehézségek túlélésében csak a lelki növekedés segíthet. Remélem, év végén elmondhatom, hogy nem is volt olyan nehéz, hiszen velünk volt az Úr, mindeddig megsegített bennünket az Isten.

– A 2007. év igéje emlékeztetett mindarra, amit még akkor mondtam székfoglalómban, amikor a felügyelői tisztségbe iktattak be. Arról beszéltem, hogy minden egyházközségnek és minden gyülekezeti tagnak rövid, közép- és hosszú távú, lelki gyarapodását segítő missziós célokat kell kitűznie maga elé, amelyek összhangban állnak egymással. Mindehhez azt tenném hozzá, hogy egyházunkban ébredésre, a magyar társadalomban pedig erkölcsi megújulásra lenne szükség. Nem jó, hogy az anyagiak ilyen nagy mértékben a középpontba kerültek, hogy sokan csupán a meggazdagodásra törekednek, és nem fordítanak kellő figyelmet a lelki javaik gyarapítására is, ami pedig éppoly fontos és szükséges. A Mindenható áldásában, támogatásában bízva remélem, hogy a lelki kibontakozásért egyre többen tevékenykednek, azt egyre többen meglátják, és visszatérnek az egyházhoz.

– Ez az ige igazán sokatmondó egy új év kezdetén. Valójában azonban a megelőző sorral együtt szólít meg: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!” Pedig a múlt nélkül nem lehet jövőnk sem. Ha az elmúlt év legjelentősebb évfordulójára gondolok, elszoruló szívvel tekintek a jövőre, hiszen sok teher nehezedik majd ránk. De sokat jelent a reménység, amely az idei év igéjéből kicseng: most indul új utunk, amelyet vele együtt járunk majd végig. Számomra is valami új kezdődik: ugyanazon munkahely más munkakörében fogok dolgozni, de a régi munkatársak szeretetét magammal hozva és belőle táplálkozva szeretnék új erővel tevékenykedni magyarságunkért, egyházunk jó kapcsolataiért, a régi és új munkatársakért és a családomért.

– Az új évnek – és úgy általában valaminek – a kezdete egyszerre tölt el kíváncsisággal és félelemmel. Várom, hogy mit tartogat, hogy milyen pozitív dolgokat és lehetőségeket hoz, de félek is, nehogy rossz (rosszabb) legyen, illetve nehogy csalódást vagy fájdalmat okozzon/okozzak. A 2007. év ézsaiási igéjét is vegyes érzelmekkel olvasom. Az ige arra figyelmeztet, hogy jobban kellene bíznom az Úrban; abban, hogy ő mindig a javamra cselekszik – még akkor is, amikor látszólag ennek pont az ellenkezője történik. És el kellene fogadnom, hogy az ő tervei nem feltétlenül azonosak az én emberi elképzeléseimmel…

– Soha ennyire aktuális és fontos újévi igét nem kaptunk Istentől, mint most. A világnak, hazánknak és benne a Magyarországi Evangélikus Egyháznak is nagy szüksége van arra, hogy megvalósuljon mindaz, ami a 2007. év igéjében megfogalmazódik. Ám ne felejtsük el: nem gyors, hanem fokozatos, lassan kialakuló változásról, változtatásról szól ez az ige! A megújulásnak – az ézsaiási ige eredeti, héber értelmezése szerint – ki kell „sarjadnia”. Mindez pedig csak úgy történhet meg, ha a megújulás egészen személyes jellegű. Kinek-kinek meg kell látnia, fel kell ismernie, mit rontott el a múltban, és mit kell másképp tennie a jövőben. Feleségemmel azok közé az idősebb emberek közé tartozunk, akik ebben a vonatkozásban is reménységgel és várakozással tekintenek a fiatalokra a világban, hazánkban csakúgy, mint egyházunkban.