Keresztény szemmel
Carpe diem!
A minap egy myLuther-re írandó cikkel kapcsolatban került szóba, hogy az emberek miért éppen újévre időzítik fogadalmaikat. Miért érzik úgy, hogy valaminek a kezdetéhez kell igazítaniuk őket? Vajon miért kezdődik minden fogyókúra hétfőn?
A jeles időpontokhoz kötött nagy elhatározások érméjének másik oldalán ez áll: ma még gyenge vagyok, meghoztam ugyan az elhatározásomat, de túlságosan erőtlennek érzem magam ahhoz, hogy azonnal elkezdjem, inkább várok vele hétfőig, a hónap fordulójáig, újévig… Csak most ne kelljen változtatnom kényelmes és bejáratott életemen! Akár napi imáinkba is foglaljuk: Uram, engedd, hogy ma még ne kelljen megváltoznom!
Carpe diem! Sokat vitatott üzenet ez; valószínűleg a legtöbben ismerjük a Holt Költők Társasága című kultfilm értelmezését. Nemrég Anthony de Mellónál olvastam a mester egyik tanácsát: ha valakivel beszélsz, képzeld azt, hogy haldokolsz, és azt, hogy ő is haldoklik – amikor ezt sikerül mindkettőtöknek átéreznetek, onnantól kezdve harmóniában fogtok élni egymással. Ha haldoklom, nem várok újévig, nem ígérem meg, hogy majd kicsit később fordítom jobbá eddigi életemet, nem halogatom, hogy többet szeressek…
Isten nem halogat: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,19a) Most kezd kibontakozni. Nem az áll évi igénkben, hogy majd csak hétfőn, vagy éppen ezer év múlva… Különben is: ha holnap vége lenne a világnak, te miért ne ültess még ma egy almafát, csak mert éppen nem hétfő van?
Nagy Bence