Egyházunk egy-két hete
A zsinati elnökség kihelyezett ülése a Kapernaumban
Egyházunk legfőbb testülete az új ciklusban már nem csupán törvényeket alkot, hanem ellenőriz is, meghallgatja és véleményezi az országos tisztségviselők jelentéseit, nem utolsósorban pedig dönt a közegyházi pénzek felhasználásáról. Ha ebbéli funkciójának nem kellő felelősséggel tesz eleget – ha a küldöttek hallgatnak, és szinte minden előterjesztést körültekintés nélkül megszavaznak–, akkor a zsinat munkája a diktatúránál is rosszabb látszatdemokrácia intézményévé silányodhat.
A demokrácia felelősséggel jár. Ezt a felelősséget érezte át a zsinati elnökség, amikor január 3–4. között Gyenesdiásra, a Kapernaum szeretetotthonba hívta tagjait, hogy áttekintsék az előttük álló hat esztendő tennivalóit.
Vannak befejezetlen ügyek, és maradt tartozás is az előző zsinati ciklusból. Adós maradt a zsinat például a szolidaritási törvénnyel, amely még csak csírájában fogalmazódott meg. Folytatni kell ezt a munkát, hiszen a szolgálatban megfáradt, esetleg megrokkant lelkészeket, munkatársakat nem szabad sorsukra hagyni. Szolgálatunk hitelessége múlik azon is, hogy egyházunk miként segíti azokat a lelkésznőket, akik anyai hivatásuknak is szeretnének eleget tenni.
A zsinat új feladata az egyház életének irányítása és ellenőrzése, kezdve az éves beszámolók véleményezésétől egészen a költség-előirányzat jóváhagyásáig. A kákán is csomót kereső mentalitás és a mindenre bólintás között kell megtalálni a keskeny utat. Erre jó reménységünk lehet, hiszen a zsinati tagok többségét az újonnan bekerültek, a gyülekezetek gondjait belülről ismerők alkotják.
Fontos, hogy az egyházukat szerető szakértők is hallathassák véleményüket az egyes kérdésekben, miként lényeges az érintettek és a döntéshozók korrekt, kellő időben történő előzetes tájékoztatása is. Az elmúlt héten – egyházunk iránti féltő szeretettől vezérelve – ezt gyakorolta kihelyezett ülésén „kicsiben” a zsinati elnökség is.
Kertész Géza