Kultúrkörök

Honnan nézzük?

December 7. óta immár nálunk is látható a nagy vihart kavart török film, a Farkasok völgye: Irak (Kurtlar vadisi – Irak). A vihart az okozta, hogy az alkotás nem a megszokott perspektívából mutatja be az iraki háborút, hanem a muszlimok szemével nézve. Németországban már egy évvel ezelőtt bemutatták; az első tíz nap alatt több mint kétszázezren látták, főleg persze az ottani törökök. Ugyanakkor Edmund Stoiber bajor miniszterelnök február 18-án felszólította a forgalmazókat, hogy vegyék le a műsorról a „Nyugat-ellenes, antiszemita gyűlöletfilmet”. A válasz erre az volt, hogy ha a hírhedt Mohamed-karikatúrákat a sajtószabadság jegyében közölni lehetett, akkor miért kellene cenzúrázni valamit azért, mert a hősök és a gonoszok nem a megszokott szereposztásban jelennek meg.

A film valós eseményeken alapul. Amerikai katonák 2003. július 4-én – terrorizmus gyanújával – tizenegy (amúgy NATO-szövetséges) török katonát hurcolnak el Észak-Irakban, méghozzá megalázó módon, zsákkal a fejükön, és csak nagy nehezen, hatvan óra múlva engedik szabadon őket. Egyikük nem bírja ki a megaláztatást, és öngyilkos lesz. Búcsúlevelet hagy, amelyben testvérét, Polat Alemdar különlegesen képzett ügynököt arra kéri, hogy vegyen elégtételt a török nemzeten esett sérelemért…

Alemdar két társával együtt Irakba utazik, hogy megbüntesse az akcióért felelős Sam Marshall parancsnokot, akinek filmbéli neve nyilvánvaló utalás a második világháború utáni segélyre, vagyis arra, hogy a muszlim világban nem kérnek az amerikaiakból. Marshallt (alakítója a Titanicból ismert Billy Zane) először egy általa aláaknázott hotelbe kényszeríti Alemdar, és „mindössze” azt akarja elérni, hogy zsákkal a fején menjen ki az újságírók elé. A gonosz amerikai azonban egy busznyi gyermeket visz magával, arra számítva, hogy akkor elmarad a robbantás. Az idegek háborúját csillapítandó, a gyermekkórussal az Örömódát énekelteti – annak az Európai Uniónak a himnuszát, amelyhez Törökország is csatlakozni szeretne… (Tegyük hozzá, a törökök csatlakozását leginkább az USA szorgalmazza. Vajon miért?)

A film felidézi a 2004. május 19-i mukaradeebi esküvői mészárlást. Helyi szokás szerint a násznép férfi tagjai a levegőbe lőnek. Ezt az amerikaiak szándékosan félreértik, és véresen megtorolják a „terrorcselekményt”. A sokkhatást fokozandó, a túlélőket a hírhedt bagdadi Abu Ghraib börtönbe szállítják. Útközben a legkegyetlenebb katonának (neve Dante – csak nem egyenesen a pokol tornácáról jött?) eszébe jut, hogy a rabok esetleg megfulladhatnak a teherautóra rakott konténerben, ezért géppisztolyával jó néhány lyukat üt rajta. Amikor társa ezért le akarja tartóztatni, hasonló sorsra jut, mint a foglyok némelyike. Egyetlen jó amerikai van az egész filmben, és ő is már a történet elején meghal… A film viszont a fordított dramaturgia jegyében – számunkra – még jó néhány meglepetéssel szolgál.

Megérkezésükkor Dantét a börtön zsidó orvosa leszidja azért, mert úgy bánik az élő emberekkel, mint az állatokkal. Dörgedelmét azonban nem az emberség, hanem szintén az embertelenség – a későbbi szervkivétel – motiválja, nyilvánvaló utalással a náci Mengelére. (Látunk is három hűtőtáskát New York, London és Tel-Aviv úti céllal.)

A börtönben újrajátsszák a világot bejárt képeket: az amerikaiak – köztük egy nő – meztelenre vetkőztetett foglyok csoportját kínozzák; mindehhez egy kutyát is felhasználnak… Megtudjuk, hogy Marshall fanatikus keresztény; zsidó barátjának elmondja, hogy senki sem jut a mennyek országába, aki nem hisz Jézusban. Az orvos azzal replikázik, hogy Isten kezdettől fogva mindörökre az ő népét választotta ki. A parancsnok Leonardo Utolsó vacsorája előtt szónokol, majd egy nagy feszület előtt imádkozik béketeremtő küldetésének sikeréért, Jak 1,12-t is idézve: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”

A esküvői lövöldözésben a vőlegény is meghal. Leila, a menyasszony bosszút esküszik. Mostohaapja, a bölcs sejk azonban lebeszéli az öngyilkos merényletről, mondván, aki ilyet tesz, kétszeresen is vétkezik Allah ellen: először is azért, mert önmagát, másodszor pedig azért, mert ártatlanokat pusztít el. Íme a Korán – keresztény amerikaiakat megszégyenítő – tanítása!

Sok mindent írtak az elmúlt szűk egy évben a Farkasok völgye című filmről. Bahadir Özdener forgatókönyvíró szerint filmjük nem zsidó-, nem keresztény- és nem Nyugat-ellenes, hanem egyszerűen háborúellenes (kérdés, hogy a muszlim nézők mennyire osztják a véleményét), a szervkereskedelemtől pedig nem csupán a Közel-Kelet szenved. A film alkotói egyébként is ragaszkodtak ahhoz, hogy a sztori megtörtént eseményeken alapuljon.

Mindemellett a film nosztalgiával tekint az oszmán birodalomra, ahol törökök, kurdok, arabok együtt éltek. (Magyarok is, de mi azért ezt nem sírjuk vissza.)

A történet tálalásának módjáról, eszközeiről, színvonaláról persze igencsak lehet vitatkozni. Akit a tévéből ömlő szennyáradat legalább valamennyire nem szoktatott hozzá a sokkoló képekhez, annak ez a film semmiképpen sem ajánlott. Valami azonban megragadja a nézőt, különösen is, ha arra gondol, hogy a háborúban immár több amerikai halt meg, mint a Világkereskedelmi Központ tornyai alatt, az iraki áldozatok számát pedig ennek kétszázhússzorosára becsülik. Az óév végén sebtében – éppen a hádzs, a mekkai zarándoklat idején – felakasztott diktátor ennyi honfitársát azért nem végeztette volna ki azóta… (Hogy pontosan mi is az iraki háború célja, azt csak homályba burkolózó kiötlői tudnák megmondani, és lehet, hogy nem is igazán számítottak másra, mint ami eddig történt.)

Valami tehát megragadja a nézőt. E sorok írója erre abból következtet, hogy bár nem igazán az akciófilmek rajongója, és kimondhatatlanul utálja a szájbarágást, a kétórás film alatt egyszer sem jutott eszébe, hogy az órájára pillantson.

Akár tetszik valakinek az üvöltés a „Farkasok völgyében”, akár nem, akár ilyen-olyan „ellenes”, akár nem, figyelmeztetés. A kereszténységnek, Európának, a nem létező keresztény Európának, de létező európai kereszténységnek: ébresztő!

– szentpétery –