Élő víz

Makkegészség, erő, életöröm – ez jellemzi az Okinava szigetén lakó, magas kort megélő embereket. A háromezer-ötszáz lelkes Ogimi faluban – ahol négyszázharminc fő idősebb nyolcvannál, és tizenketten már a százat is betöltötték – egy kőbe vésve ez a felirat olvasható: „Hetvenévesen még gyerek vagy, nyolcvanesztendősen fiatal ember. És ha kilencvenéves korodban valaki a mennyországba hívogat, mondd: »Gyere el újra, amikor száz leszek!«”

Egy német magazin tudósítója elutazott a faluba, hogy a hosszú élet titkának nyomába eredjen. Az ott élők példája azt mutatta, hogy az éghajlati adottságoknak, az egészséges táplálkozásnak, valamint a rendszeres mozgásnak – egyesek ezen a zenélést és a táncot értik – nagy szerepe van abban, hogy az ottaniak ilyen magas kort érhetnek meg.

A testi-lelki egészség megóvása természetesen nem csupán e távoli vidék lakóinak elemi érdeke, hanem nekünk is. Ha így teszünk, azzal Isten igéjét is megtartjuk, amely szerint „testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma” (1Kor 6,19), egy szent helyre pedig illik vigyázni.

Korunkban azonban számosan akadnak, akik nem egyszerűen helyesen és ésszerűen óvják a testüket, hanem minden időt, pénzt és energiát a szépség, a fiatalság és az egészség megőrzésére áldoznak. Mindezek számukra majdhogynem bálványokká váltak, és szinte betegesen rettegnek attól, vajon mi lesz velük, ha fizikai képességeik csökkennek, erejük megfogyatkozik. Márpedig ők minél tovább akarnak élni, hiszen élni szép, élni jó!

Azonban akár tetszik, akár nem, szembe kell néznünk azzal, hogy az öregség, a betegség – és igen, a halál is – a bűnbe esett ember életének része. Ám azoknak, akik hisznek, az utolsó óra nem a vég, hanem egy új, egy teljesebb élet kezdete.

Aki pedig ezt hiszi és tudja, az nem feledkezik el arról a bölcsességről sem, amelyet egy áhítatban így fogalmaztak meg: „Az életnek nem a hossza számít, hanem a mélysége.”

GaZsu