EvÉlet - Lelki segély

„A mögöttem álló hat esztendő megpróbáltatásokkal teli időszak volt számomra. Elveszítettem a szüleimet, elhagyott a menyasszonyom. Betegségem miatt kitettek az állásomból. Egyszerűen nem tudtam fizetni az albérletemet, és sok adósságot csináltam. Hívő bátyám családjával együtt felkarolt. Elfogadtam az Urat. Mindennap olvasom a bibliaolvasó Útmutató vezérfonalával az igét. Mégis félve indulok az újnak! Mit tartogat 2007 az én számomra? Nincs perc, hogy ne kiáltanék Istenhez, mégis csak egészen apró lépésekben haladok életem rendeződése felé…”

Kedves Lajos! Jövendőmondó nem vagyok, de engedje meg, hogy az idei bibliaolvasó Útmutató évi igéjének fényében arra biztassam, hogy merjen Urunk ígéretében megkapaszkodni! Ezt mondja az Úr: „Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!” (Ézs 43,19a)

És hogy ez mennyire igaz, azt már megtapasztalhatta, hiszen a legnagyobb nyomorúság idején Megváltója lehajolt Önhöz, kézen fogta. Kiemelte a pusztulás verméből, és sziklára állította lábait. A legnagyobb csoda történt Önnel: Isten újat cselekedett az életében, hiszen gyökeresen új teremtés lett! És csodálatos az a gondoskodás, ahogyan hívő bátyjában az Ön segítségére futott a gondviselő Isten. Befogadták, otthont teremtettek Önnek, nem kell hajléktalanként, magányosan járnia az útját.

Lehetetlen nem észrevenni e mögött Isten gyöngéd szeretetét! Milyen kedvesen és figyelmesen készített helyet az Ön számára a földön és a mennyekben! Ezért egészen biztos vagyok benne, hogy reményteli jövő bontakozik ki Ön előtt nemsokára. Talán még ez a hetedik esztendő a szűk esztendők közé számít, de hiszem, hogy a fordulat éve lesz 2007 Lajos életében! Figyeljen, mert ez a fordulat most van kibontakozóban! No persze azért, hogy ezt be is fogadhassa, nem ártana változtatni valamin!

Kedves levelét olvasva megfigyeltem, hogy az imádságról mindig úgy ír, mintha az súlyos, de haszontalan kötelesség volna. Imádkozni nem azért kell, mert ez egy szép keresztény szokás, amelyet Isten elvár az embertől! Ha valaki elmondja nekem, hogy milyen a „belső szobája”, nem nehéz megállapítanom, hogy mennyire mély a kapcsolata Megváltójával! Aki Isten csodálatos vezetését szeretné megtapasztalni mindennapjaiban, annak imádkozó embernek kell lennie! És elsősorban hálás szívű, Istent magasztaló lelkületű embernek.

Lajos, kérje Istent, hogy ajándékozza meg a hálaadó, dicsőítő ima lelkével! Ne legyen folyton panaszkodó, elégedetlen gyermeke az Úrnak! Hinnünk kell abban, hogy Isten jobban gondoskodik rólunk, mint a legszeretőbb édesanya vagy édesapa! Nincs hiánya a legválogatottabb eszközökben, amelyekkel kész segíteni rajtunk! Természetes, hogy kipanaszkodjuk magunkat Urunk előtt, és fontos, hogy mindig bűnbánattal lépjünk elé, de nem felejtkezhetünk meg arról sem, hogy imádjuk és dicsőítsük Atyánkat, aki szeretett Fiát adta, hogy bűneinket eltörölje.

Tudom, hogy Lajos most úgy érzi, hullámok csaptak át a feje felett. Lehet, hogy arra is gondolt már, hogy imádkozni meddő elfoglaltság. De a Szentírásban van egy parancs, amely képes kimozdítani minket a holtpontról! Nem recept, nem megfontolásra szánt javaslat, hanem parancs! Így szól: „Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 150,1) Különösen a zsoltárokban tér újra és újra vissza ez az Isten népének szóló felhívás, de érdemes megfigyelni, hogy mit csinál Pál apostol és munkatársa szorongatott helyzetében: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent.” (ApCsel 16,25a) Mert a dicséretre való felszólítás arra hív fel minket, hogy emlékezzünk arra, kicsoda a mi Istenünk, és mit tett értünk! A dicsőítés arra bátorít, hogy bizalmunkat kizárólag Istenbe vessük a körülményektől függetlenül!

Sokszor megtapasztaltam már, hogy az engedelmesség mindig áldásomra vált. Így van ez a dicsőítéssel is. A komolyan vett dicsőítés egyszerűen befolyásolja a gondolkodásmódunkat. Gondjainkról Istenre irányítja figyelmünket. Világos, hogy az élethelyzetekkel valóságos módon szembe kell nézni, de mire erre sor kerül, hálaadó, dicsőítő imádságunkra Isten úgy válaszol, hogy előkészíti számunkra a kiutat a nehéz helyzetből!

Jó tudatosítani: nem az a fontos, hogy Isten teljesítse a kívánságunkat, hanem az, hogy mi teljesítsük az ő akaratát! Ráadásul az embert Isten a dicsőítésre való vággyal teremtette! Ha nem az Úr körül forognak a gondolataink, ha nem magasztaljuk szüntelenül lelkünk Istenét, akkor óhatatlanul valaki vagy valami mást fogunk keresni magasztalásunk tárgyául. Ezért szenvedünk annyit a bálványimádás bűnétől!

Lajos, talán azért kellett megtapasztalnia ezt a mélységet, ahová jutott, hogy elengedje bálványait, és adja meg végre a teljes tiszteletet és imádatot az élő Istennek! Legyen 2007 Istenünk dicsőítésének az éve az Ön és mindannyiunk számára! Hiszen az évi ige így folytatódik: „Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézs 43,19b)

A mi Urunk áldásának bő vize árassza el minden kedves olvasóm életét az új esztendőben!

Szőkéné Bakay Beatrix